Művelődéstörténeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 31. (Zalaegerszeg, 1990)

Foki Ibolya: Adatok a zalai nyomdászat történetéhez

FOKI IBOLYA: ADATOK A ZALAI NYOMDÁSZAT TÖRTÉNETÉHEZ 1860—1900 Bevezetés „Gutenberg templomába mosdatlanul ne lépj, hanem tisztán öltözködve menj abba a művészetet tanulni."

1 A fenti idézet a nyomdásztanoncok 1894-es kis kátéjában található. Nyilvánvalóan nem véletlenül került a 20 pontból álló tanácsok közül az első helyre. Érdemes felfigyelnünk rá, hogy a szakmát a nagyüzemi nyomdászat, a sajtótrösztök kialakulása idején is még művészetnek tartják, a nyomdát pedig szentélynek, ahol megfelelőképpen illik viselkedni. Vizsgáljuk meg, milyen feltételeket kell megteremtenie annak, aki korszakunk kezdetén, 1860-ban „Gutenberg templomába" óhajt lépni. Az ország még az önkényuralom korát éli. Ebből következően az 1859. december 20-án nyílt császári paranccsal életbe léptetett iparrendtartás van érvényben. Ez megkülönböztet szabad és engedélyezett iparokat. Az előbbi esetében az iparűzőt pusztán bejelentési kötelezettség terheli az első fokú közigazgatási hatóságnál. A felsőbb engedelemhez kötött iparok közé főként a különös szakképzettséget igénylő foglalkozásokat (pl. hajózás, építészet, puskaművesség, kéményseprők, italmérés stb.) sorolja. A nyomdaipar, a könyvkereskedés és a könyvtárak felállítása is „természetesen" ez utóbbiak közé tartozik. Nyilvánvaló, hogy ezek elsősorban politikai megfontolások miatt kerültek ebbe a kategóriába. Az engedély kiadásánál figyelembe veszik a helyi körülményeket, valamint a rendőri felügyelet lehetőségét. Aki nyomdát, könyvtárat, vagy könyvkereskedést akar felállítani annak nem a helyi, hanem közvetlenül az országos hatóságokhoz kell fordulnia.

2 1 Magyar nyomdászok évkönyve 1394. Budapest, 1893. 100. p. 2 Országos Kormánylap 1859. XLVI. darab 590—627. p. 1., 18—19., 142. §. V.o.: Rózsa Miklós: Iparos szervezetek Magyarországon az 1859. évi iparrendtartás igazgatási rendszerében. In: VEAB Értesítő 1979. II. Veszprém. 1979. 139—175. p.