Művelődéstörténeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 31. (Zalaegerszeg, 1990)

Molnár András: Pártküzdelmek költészete, paszkvillusok, kortesversek a reformkori Zalából

rásértékét éppen műfaji sajátosságainak köszönheti: a politikai célokat szolgáló személyeskedő „műalkotások" sokszor olyan történeti események kuliszszatitkait írják le, mégpedig aprólékos részletességgel, amilyenekkel más egykorú (hivatalos) források — éppen a kérdés kényes és személyes volta miatt — nem foglalkoznak, nem foglalkozhatnak. A gúnyversek természetesen nem önmagukban, és nem kritikátlanul szolgáltatnak hiteles adatokat, csakis más, a kulisszák mögé bevilágító forrásokkal (magánlevelezés, titkosrendőri jelentések, naplók, emlékiratok, sajtóhíradások) egybevetve, azokkal összehasonlítva.

1 A XIX. század első felének gúnyversei közül leginkább az országgyűlési paszkvillusok váltak közismertté, mögöttük háttérben maradt a megyei pártküzdelmek költészete. Mellőzésüket csak részben indokolhatja csekély irodalmi értékük: a helyi politikai összecsapásoknak annál beszédesebb és értékesebb dokumentumai e művek. A reformkori Zala megye bővelkedett az efféle kemény politikai összecsapásokban, így nem véletlen, hogy szép számmal maradtak fenn paszkvillusok és kortesversek a zalai pártküzdelmekről. Közleményünk nem irodalomtörténeti elemzés, hanem e művek születésének történeti hátterét vázolja fel, a bennük szereplő politikai utalásokra és személynevekre keres magyarázatot. A gúnyverseket mint a korabeli politikai propaganda eszközeit elemzi. A függelék szöveghű, „modernizált" átírásban tartalmazza e művek teljes szövegét. Az 1834. esztendőben két súlyos politikai összecsapás zajlott le Zalában. Az egyikre az országgyűlési követválasztáskor, a másikra a 3 évente esedékes tisztújítás (a megyei tisztikar újjáválasztása) alkalmával került sor. összekapcsolta a választásokat, hogy mindkettőn két nagy párt mérkőzött egymással: a másodalispán Hertelendy Károly, és a volt országgyűlési követ, Kerkápoly István hívei. A követválasztáson a tekintélyes támogatókat maga mögött tudó (és tudtán kívül még a nádor által is támogatott) Hertelendy győzött, ő lett Deák Ferenc követtársa.

2 Győzelmét azzal kívánta teljessé tenni, és ellenfelét végleg megsemmisíteni, hogy az alig néhány hónappal későbbi tisztújításon az első alispáni hivatalra jelöltette magát. Célja elérésére, anyagi áldozatot nem kímélve a nagyszámú kisnemesség vendégelésébe fogott; egymást érték a megyében a „politikai" lakomák, evészetek, ivászatok. Az ellentábor kortesvezérének, Csányi Lászlónak véleménye szerint „ez által egy új mód, új út nyitatott a tisztválasztásokra, amely mindenek között a legveszedelmesebb, melyet követni annyi mint a szegényebb nemes demoralizációjában részt venni, nem követni pedig annyi, mint a kétségtelen győzedelmet ellenségünk kezébe adni. így jelöltetett ki nekünk azon út, melyre káros, költséges és gyalázatos követtéglás J. Béla: A történeti pasquillus a magyar irodalomban. Szeged, 1928. 5—6., 166—171. p.; Varga Imre: A nemesi verses pasquillus. In: Irodalomtörténeti Közlemények 1963. 3. sz. 291—292. p.; A magyar irodalom története 1600-ig. (Szerk.: Klaniczay Tibor) Bp., 1964. 408—409. p.; A magyar irodalom története 1600— 1772-ig. (Szerk.: Klaniczay Tibor) Bp., 1914. 442. p.; A magyar irodalom története 1772-től 1849-ig. (Szerk.: Pándi Pál) Bp., 1965. 123., 184—187. p. 2 Zala Megyei Levéltár (ZML) Séllyey család levéltára. Séllyey Elek levelezése. Csányi László Séllyey Eleknek. Gelse, 1834. március 3.; Magyar Országos Levéltár (OL) R 22 Deák Ferenccel kapcsolatos iratok. 2. cs. 8. tétel. Deák Ferenc levelei sógorához, Oszterhueber Józsefhez (gépelt másolatok). Pozsony, 1834. március 25.