Művelődéstörténeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 31. (Zalaegerszeg, 1990)

Király Ferenc: Könyv és olvasója Keszthelyen a 19. század első felében

képviseli. Huszonegy munkát „latin és rácz könyvek"-ként együtt említ a leltár. Karl Geringer praktikáns ingóságait 1820-ban írták össze, 23 könyvvel együtt. Három német nyelvkönyv (magyar, francia és olasz) egy ábécé és egy „Militärisches Briefsteller" kivételével minden munka a mezőgazdasági szakirodalommal foglalkozik. Dolgozatunk anyagát áttekintve, a legelején feltett kérdésekre a következőket válaszolhatjuk: A vizsgált időszakban a lakosság több mint egyharmada tudott olvasni vagy írni. Bár egyetlen foglalkozási és társadalmi csoport sem nevezhető analfabétának, mégis erőteljes különbségeket figyelhetünk meg. Az írástudás függ a foglalkozástól, valamint mindazon tevékenységektől, amelyek szükségessé tehetik az írás ismeretét. A nők nagyon alacsony írni tudását ez magyarázza, amennyiben ők a hagyományos munkamegosztás eredményeként nem végeznek iparosmunkát, nem vesznek részt a családi és a közösségi jogi ügyek intézésében. Az olvasástudással némiképp más a helyzet. Az írástudó férfiak mellett van egy főleg nőkből álló, csak olvasni tudó, kisebb csoport. Az ő esetükben az olvasástudás nem szakmai szempontok miatt, hanem bizonyos társadalmi elvárások következtében szükséges. Az általános népiskolai oktatást megelőző időszak sajátossága ez, hogy a férfiak és a nők alfabetikus műveltségében ilyen lényeges különbségeket tapasztalhatunk. A nyomtatványok tömegtermékek, bárki vásárolhatott belőlük. A könyveket igazán olcsón is meg lehetett szerezni. A keszthelyi polgárok olvasmányainak összetétele egy hagyományos, talán konzervatív populáris könyvkultúra képét rajzolja ki: imádságos könyveket, kalendáriumokat és elemi iskolai tankönyveket vásároltak a legnagyobb számban. Az értelmiségi olvasókon kívül senki sem olvasott szépirodalmi munkákat, tudományos és ismeretterjesztő műveket. Ennél mélyebb értékelésére jelenleg nem vállalkozhatunk. Hiányzik az az értelmezési keret, amelyben az általunk vizsgált jelenségek elhelyezhetők lennének. Ugyanis a 19. század eleji alfabetikus ismeretek a maitól eltérőek voltak. Ami ma kevésnek és feleslegesnek látszik az egykor egy elismert és hasznos tudást testesíthetett meg. Anyagunkat nem lehet a mai általános ismeretek mércéjével mérni. Meg kell találni a ma már értékét vesztett kiadványokban az egykori vonzerőt, aktualitást, s fel kell tárni azt a kulturális környezetet, azokat a szokásokat, amelyek a hétköznapi élet részévé tették a populáris kiadványokat. Mindezek elvégzése a további kutatások lényegi kérdése lesz. 77 1. 34. jegyzet.