Művelődéstörténeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 31. (Zalaegerszeg, 1990)

Király Ferenc: Könyv és olvasója Keszthelyen a 19. század első felében

VALLÁSOS KIADVÁNYOK A felnőtt olvasók körében az imádságoskönyv volt a legnépszerűbb. Menynyiségüket tekintve az imakönyvek első helyre kerülnek, mind az inventáriumokban, mind pedig Szöllösy Zsuzsanna hagyatékában 1842-ben összeírt vásári árukészletben. A hagyatéki és vagyonleltárakban 17 esetben (56%) találunk imádságoskönyveket, összesen 29 darabot. Ha nem vesszük figyelembe azt a nyolc inventáriumot, ahol a „könyvek" megnevezésen kívül semmi közelebbit nem tudunk, akkor arányuk 77%-ra nő, ami elfogadhatóbb értéknek látszik, bár az igazán valószínű arány 100% közelében lehetett korszakunkban. A 17 imakönyv-tulajdonos közül 7 olyan volt, akinél több vallásos kiadványt, rendszerint kettőt, írtak össze. Az 1842-ben keletkezett könyvárusi árukészlet 38%-a, 276 db imádságoskönyv. Ehhez képest az Egyetemi Nyomdától rendelt vallásos kiadványok száma nagyon alacsonynak tűnik, aminek egyik oka az, hogy ez a nyomda csak a beszerzési források egyike volt. A másik, amit figyelembe kell venni az az, hogy a kereskedelmi (beszerzési és készlet) adatok az imádságos könyveknél másként értékelendők, mint a kalendáriumoknál vagy a tankönyveknél, amelyek nem maradtak sokáig raktáron, amelyeket éves ciklusokban teljes egészében kiárultak. Például Szöllösy Zsuzsanna árukészletében decemberben már alig akadt iskolai könyv. Feltételezhető, hogy az általában nagyobb értékű imádságos könyvek forgalma lassabb volt a fenti típusoknál, ezekből egy-egy könyv hosszabb ideig is gyarapította a készleteket. A könyvkötők óvatosan rendelgettek a drágább kiadványokból, mint pl. a „Makula nélkül való tükörből" vagy a „Rózsáskertből". A kisebb városok kompaktorai nemigen kértek ilyen munkákból tíznél többet egyszerre az Egyetemi Nyomdából. Az imádságoskönyvet egy életen át megőrizték. A tulajdonosok bejegyzéseinek tanúsága szerint gyakran átörökítették őket, mint a keszthelyi Sümegi József városi esküdt 1797-ben felvett hagyatékában található „Menynyei manna"-t és „Pázmány Péter nevezetű könyv"-et, amelyek a fia tulajdonába kerültek.

58 Táncsics Mihály életrajzában megemlíti, hogy a nagy becsben tartott „Makula nélkül való tükör" ,,. . . édesanyám birtoka vala, kire anyjától szállt".

59 Az imádságoskönyveket presztizstárgyaknak is tekinthetjük. Alkalmasak a presztizsszerepre, mert templombamenet, búcsú alkalmával a nyilvánosság elé kerülnek, meg lehet őket mutatni, még a felravatalozott halott kezében is ott láthatja a gyászoló közösség az imakönyvet. Táncsicsok fent említett „Makula nélkül való tüköré" „az egész faluban a legnevezetesebb könyv volt". Ritkán vitték el a templomba: „...én azt bizonyos alkalmakkor, nevezetesen nagypénteken szentegyházba is elvittem, s midőn a leányok és asszonyok egymásközt sugdosák: nézd csak, ő még abból a nagy könyvből is tud imádkozni, szinte hiztam bele."

60 A leírásból kiderül, hogy a könyv fizikai megjelenése mellett — lévén a „Makula nélkül való tükör" egészen nagyméretű, reprezentatív kiadvány — sikert aratott a tudás, amely azt képes volt elolvasni. Az 58 Sümegi Mihály leltára NM EA I 5059. 59 Táncsics 1949, 49. p. c;0 Táncsics 1949, 50. p.