Művelődéstörténeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 31. (Zalaegerszeg, 1990)
Király Ferenc: Könyv és olvasója Keszthelyen a 19. század első felében
olvasni tudók rétegét az inventáriumok adatai alapján próbáljuk megközelíteni, akkor az eddigiektől eltérő, kevésbé pontos képet kapunk. 16 A zömében a 19. század első felében keletkezett 176 db keszthelyi inventáriumból 30-ban fordul elő könyv, a hagyatékok 17%-ban. A 40%-os olvasástudás mellett ez kevésnek látszik. A könyvek egyáltalán nem voltak drágák, a 10—20 krajcárba kerülő legolcsóbb imádságoskönyveket, kalendáriumokat mindenki meg tudta venni. Az inventáriumok könyvtulajdonosainál a vagyonosabb és iskolázottabb rétegek aránya magasabb a valóságosnál: kereskedő-vállalkozó 6 személy (20%), 5 értelmiségi-alkalmazott (17%), 9 iparos (31%). A vagyonosabb rétegekről elmondható, hogy tőlük általában több leltár maradt fenn. Az is megállapítható, hogy a könyvet tartalmazó 30 inventáriumból 19 nem szokványos örökösödés eredményeként keletkezett. Ezeknél a vagyon összeírására 10 esetben adósság, 3 esetben magvaszakadás, 2—2 esetben idegen mesterlegény, városba betelepült fiatal férfi halála miatt került sor. Az ilyen rendkívüli örökösödési ügyek inkább a tehetősebb és mozgékonyabb csoportoknál fordulnak elő. Feltételezhető, hogy a könyvek átörökítése elkerülte az örökösödés hivatalos útját. Nagy értéket nem képezve, sorsát olyan hagyományok szabták meg mint, amilyen a családi imádságos könyvek továbbadása valamelyik gyereknek. Az 1880-ban felvett Zala megyei népszámlálási adatok szerint az írástudók aránya az 1810—1840 között született korosztálynál 11%-kal nő. Keszthelyen is érvényesülhetett ez a tendencia, amit adatainkkal csak 1838-at követően tudunk kimutatni. 1880-ban a lakosság 56%-a tudott írni Keszthely mezővárosban, tehát 1838-tól — amikor az ott élők mintegy 30%-a volt írástudó — kb. 26%-kal növekszik az írást ismerők aránya. Keszthelyről a környező falvakra kitekintve, azt tapasztalhatjuk, hogy ott az alfabétizációs állapotok elmaradottabbak. 1880-ban lakosságuknak még 70%-a nem tud írni 17 (1. 11. tábla). A legnépesebb községekben tapasztalható a legerőteljesebb analfabétizmus. Keszthelyen 1838-ban, amint láttuk, a földművelésből élő férfiak 26%-a volt írástudó. A környező falvakban a helyzet ennél kedvezőtlenebb lehetett ekkor. A Festetics család levéltárának birtokigazgatási anyagával dolgozva, a szomszédos községek a század első felében még teljesen írástudatlannak tűnnek. A községi elöljárók közt elvétve fordul elő egy-egy írástudó. Az írásos tevékenység szorosan egybekapcsolódott az uradalom adminisztrációjával, ezért csak a hivatásos írástudók (jegyzők, iskolamesterek) után maradtak írásos emlékek. A földműves lakosság mégsem volt teljesen analfabéta, egy részük legalább olvasni megtanult. 1816 telén a falusi iskolákat az iskoláskorú, 7—12 éves gyerekeknek majdnem a fele látogatta: Rezin 60-ból 45, Sármelléken 53-ból 25, Meszesgyörökön 70-fől 40, Alsó- és Felsőzsiden 130-ból 50 (nyáron 30), Válluson 35-ből 15. 18 A keszthelyi könyvkötőknek a falusi iskolák számára készített ábécés könyvekből volt a legna10 A keszthelyi inventáriumokra vonatkozó adataink forrása a Néprajzi Múzeum Ethnológiai Adattárának inventárium gyűjteménye, amely 176 db teljesnek tekinthető keszthelyi leltárat tartalmaz. Benda 1988. 17 A magyar Korona Országaiban az 1881. év elején végrehajtott népszámlálás eredményei. 2. köt. 364. p. tó Keszthely, Visitatio canonica 1816. MOL Ft. 21080 d.
