Művelődéstörténeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 31. (Zalaegerszeg, 1990)

Király Ferenc: Könyv és olvasója Keszthelyen a 19. század első felében

kapányi szőlőn kívül más vagyonuk nincs. Az uradalomba elszegődött, vagyontalan konvenciósok is itt találhatók, valamint az iparosok közül a legkevesebbre taksált ácsok, kőművesek, takácsok és fazekasok egy része. A két és négy forint közötti adót fizetők 40%-a írástudó. Idetartozik az iparosok többsége, a parasztok közül a 4—6 kapa szőlő tulajdonosai. A legmagasabb írástudású kategóriába kerültek a négy forint feletti adót fizetők, a jobbmódú iparosok és kereskedők, akiknek házuk mellett más értékes vagyonuk is van és egy-két legénnyel dolgoznak együtt, valamint a legvagyonosabb, rendszerint fél-egy hold szántóföldet, rétet, 4—8 kapa szőlőt birtokló parasztok. Az írástudás földrajzi elrendeződésén látható, hogy a műveltebb elemek a város középpontjában tömörülnek, ahol a legvagyonosabb polgárok, elsősorban az iparosak és a vállalkozók koncentrálódnak 10 (1. 4. tábla). A főutcában a legmagasabb az írástudók aránya. A város peremén élők (Cigány gyep, Pap, Bolha utca) a sorrend végén helyezkednek el. Iparosok ugyan itt is laknak, de többnyire azak, akik a kevesebbre becsült és kevésbé jövedelmező szakmák (ács, kőműves, halász, fazekas) szegényebb képviselői. Éles különbség csak a szűken vett centrum és a periféria között található, a közbenső utcák átmenetet képeznek. Az írástudás foglalkozás szerinti vizsgálata a férfiaknál végezhető el. A nőket nem lehet figyelembe venni, mert nem dönthető el, hogy megélhetésüket mi biztosította. Az iparos özvegyek, bár nincsen iparból származó jövedelmük, nem sorolhatók a földművesekhez. Kimaradnak a nemesek is, miután foglalkozásuk nem ismert. Anyagunkban 96 iparos férfi van és 53%-uk, -51 fő tud írni.

11 Az adóval, a gazdaság nagyságával és lehetőségeivel együtt növekszik itt is az írástudók aránya (1. 5. tábla). Az egyes iparágaknál eltérő írástudás szintet tapasztalhatunk (1. 6. tábla). Legmagasabb, 79% a városban kis számban dolgozó, általában komoly technikai ismeretet vagy adminisztrációs jártasságot követelő szakmák képviselőinél (asztalos, bábos, festő, kirurgus, kőfaragó, kolompár, lakatos, órás, orgonakészítő, pék, puskás, szitás, üveges; 19 fő, ebből 15 ír). Többnyire igényesebb közönségnek dolgoztak vagy uradalmi megrendelésekre végeztek munkát. Gyakran számlát kellett adniuk. Munkájuk során sokan számításokat végeztek és tervrajzokat készítettek. Köztük találjuk a legtöbb német nevű személyt és bevándoroltat. Következő csoportba kerültek a textil- és bőrfeldolgozással foglalkozó, rendszerint népes céheket alkotó iparosok 56%-os írástudás aránnyal (csizmadia, kalapos, köteles, németvarga, szabó, szíjgyártó, szűcs, szűrszabó, takács; 39 fő, ebből 22 ír). Esetükben már kevésbé szükséges az adminisztrációs jártasság, de néhány mesterségnél, mint a szabónál vagy a németvargánál gyakori a számlaadás. Talán az is közrejátszik viszonylag magas írástudásukban, hogy a helyi, nem bevándorolt iparosság elitje zömmel ezen szakmákból verbuválódik. Esetükben azt lehet feltételezni, hogy a technikai és adminisztrációs ismeretek mellett bizo'A város térbeli szerveződéséről: Benda Gyula—Király Ferenc 1989. 'Az iparosságról: Benda Gyula—Király Ferenc 1989. A céhbe szerveződött és iparosként adózó halászokat — bár foglalkozásuk kétségtelenül agrár jellegű — a vizsgálatban az iparosok közé soroltam.