Művelődéstörténeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 31. (Zalaegerszeg, 1990)
Sasfi Csaba: Helybeli diákok a keszthelyi gizmáziumban
ható ki, hogy az általunk vizsgált időszakban egy felfelé ívelő görbének csak a kezdeti szakaszát figyelhettük rneg, és ez határozza meg illetve magyarázza a sajátosságokat. A társadalmi csoportokban az előzőekben képzett egységek alkalmazása csak átmeneti lehet, csak további részletek feltárásával válhatnak valóban bizonyító erejűvé. Elsősorban az „ismeretlenek"-ről kell adatokat szereznünk, másodszor a foglalkozási, gazdasági tevékenységi csoportosítás részleteit kell kidolgoznunk, ezeknek a város társadalmában betöltött valóságos számarányuk, gazdasági, politikai és kulturális súlyuk szerint. A következő nagyobb lépést pedig a gimnáziumbeli jellemzőknek a volt gimnazisták életpályáján való leméretése jelentheti. Azt, hogy azok a gyerekek, akik elvégzik teljesen a gimnáziumot, menynyire hasonulnak, annak uralkodó — esetünkben feltehetően kisnemesi-honorácior — szelleméhez eddigi vizsgálódásaink alapján nem tudjuk eldönteni, ehhez is a diákok gimnázium utáni pályafutásának ismeretére lenne szükségünk. A bevezetőben idézett állítások közül azt, ami szerint a gimnázium alsóbb osztályai mintegy iparosiskolaként működnek, lényegében a mi eredményeink is alátámasztani látszanak. Az első két osztály után kimarad a beiskolázottak 45%-a, az első három után pedig a 60%-a, és ebben nemesi-nemnemesi vonatkozásban nincs lényegi különbség, a zsidóság viszont lényegesen nagyobb, az uradalmi alkalmazottak lényegesen kisebb arányban morzsolódnak le mindkét szakaszban. Hogy ez a két-három év elvégzése valójában milyen ismeret megszerzését jelenti 50 azt csak a város alapfokú oktatási viszonyainak ismeretében tudjuk majd meghatározni. Egy kevés információ azonban már most is rendelkezésünkre áll arra vonatkozóan, hogy a volt gimnazista iparos gyerekek élete a későbbiekben miként alakult. Az iparoslegények számára kiállított vándorkönyvek névszerinti nyilvántartásában 51 visszakereshettünk jónéhány gimnazistát, számszerint 47-et. Ezek 44,68%-a csak első, 36,17%-a második, 8,51%-a harmadik, továbbá hárman negyedik és ketten az első humanista osztályig jutottak tanulmányaik során. Apjuk foglalkozása — ami 35 esetben ismert — kivétel nélkül iparos, majdnem fele (45,7%) a hagyományos cikkeket előállító szakmákból került ki, négyen-négyen a vas- és fémiparos, hárman-hárman pedig a regálébérlők és a finommechanikai iparosok közül valók. Átlagosan 0,79 évvel többet jártak annál amennyi a fenti osztályok évismétlés nélküli elvégzéséhez szükséges. Az apa és a fia szakmája között a következő a viszony: 22 esetben (56,4%)) ugyanabba a szakmacsoportba tartozik a vándorkönyvet kapott legény szakmája mint apjáé, ebből 20 esetben (51,3%) a szakma is megegyezik. A legények 51%-a a hagyományos ipari szakmákba, 19%-a vas- és fémipari, 15%-a pedig a faipari szakmákba került. Érdekes még, hogy a kovácsok — e forrás szerint legalábbis — mindig kovácsnak, az egy rézműves is rézművesnek adta fiát. A német nevűek aránya az apák között 42%. Végül azt említjük meg, hogy a gimnázium elhagyásától átlagosan 6 év telt el a vándorkönyv kiváltásáig. 50 A nagykanizsai gimnáziumra vonatkozóan ezt a jelenséget értelmezi DEGRÉ 50. 51 Zala Megyei Levéltár, Keszthely város levéltára, vándorlegények könyve.
