Művelődéstörténeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 31. (Zalaegerszeg, 1990)
Sasfi Csaba: Helybeli diákok a keszthelyi gizmáziumban
folytatja pályáját, a bölcseleti tagozattal betetőzi általános műveltségét, 10 és a felsőfokú szakképzés után jogi, katonai, sebészi vagy papi pályára kerül. Ha ez a diák történetesen nem nemesi származású, akkor a fent megfogalmazott elképzelésekbe nagyszerűen beleillik: honorácior értelmiséggé válik, olyan általános műveltséggel, és szaktudással, amelynek jellegét már megpróbáltuk előbb meghatározni. Rendi értelemben mindenképpen emelkedett, de a gyakorlati pályákon érvényesülő művelt polgár nem lett belőle. Ha veszünk egy olyan példát, amelyben egy nemes ifjú ugyanezt a pályát sok évismétléssel, nehezen futja be, akkor ezzel a státuszához „illő" iskoláztatás elvárásának becsülettel eleget tett, 11 és ezzel logikailag ki is merítettük a kiválasztott két hipotézisben foglalt értelmezési keretet. A két volt gimnáziumi diák későbbi élete közötti esetleges, vagy előre látható különbségeket az iskola már kevéssé magyarázhatja. Hogyan értelmezzük azonban azokat a — Keszthely esetében pedig többségben levő — eseteket, amikor döntően iparos származású gyerekek nem fejezik be a gimnáziumot, hanem a kisgimnáziumi első négy grammatikai osztály valamelyikéig jutnak, egyiket-másikat ismételve, akár többször is. Erre a jelenségre többféle magyarázatot találtunk, amelyek ugyanakkor nem zárják ki egymást. A legkézenfekvőbb arra gondolni, hogy ilyen esetekben a honorácior pályára kerülés szándékáról derül ki nagyon hamar, hogy nem tartható tehetségbeli vagy egyéb feltételek hiányában. így akár természetes vízválasztónak is tekinthetjük ezeket az osztályokat. A kisgimnáziumi osztályokkal kapcsolatos fenti jelenséget, mint láthattuk Kornis is említi, de avval magyarázza, hogy az iparos szülők gyermekeiket — túl fiatalok lévén — az inasévek előtt egy-két évre beíratják a gimnáziumba. A gimnázium grammatikai osztályainak ilyen értelmű működése tisztázatlan számunkra, a szakirodalomban csak utalásokat, egyértelmű magyarázatot azonban nem találtunk erre. 12 A kérdés az, hogy a grammatikai osztályok a szelekciós funkción túl ellátnak-e valami más funkciót is és ha igen, mit? A válasz a II. Ratio Educationis bevezetésében található, ahol az megadja a kisgimnázium képzési célját: ,,. . .A latin iskolában eltöltött néhány esztendő után abbahagyva a tanulást, rátérnek valamiféle mesterség végzésére, kereskedésre, a családi vagyon kezelésére, a királyi kincstár vagy magánosok pénzügyi szolgálatát vagy a mezővárosok és a szabad királyi városok alsóbb tisztségeit vállalják, a katonasághoz, a bányászathoz vagy az anyanyelvi iskolák tanítói székébe kerülnek... (...) Mivel pedig ezekbe a csoportokba tartozó ifjak száma igen magas szokott lenni. . ." 12 /A A válasz másik fele pedig az a feltételezés lehet, hogy a grammatikai osztályokban a latin nyelvre fordítandó, túlzottnak tűnő figyelem mellett egyéb hasznos ismereteket és készségeket szerezhettek az ott tanulók. Hogy ezek mik 10 MÉSZÁROS 1985. 192—193. 11 FALLENBÜCHL 1979. 386. 12 MÉSZÁROS 1986. 109. és FALLENBÜCHL 1979. 380. CSÓKA 1941. 472. 12 / A RATIO EDUCATIONIS 1981. 221.
