Művelődéstörténeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 31. (Zalaegerszeg, 1990)

Cseby Géza: Dukai Takács Judit kéziratos vers-füzetei

Hányszor minden idő tájnak kellemeit? 'A habzó Balaton nyáj j as Isteneit Hányszor köszönted velünk? Nefelejcsd hogy Lelkünk rokon érzőt talált Benned, és zöldellő örök tavaszszá vált Társaságodban telünk. Ha majd a boldogság dajkáló karjával 'A szerencse gyémánt fény koronájával Jutalmazza éltedet. Emlékezz! Zala és Vassnak vidékjére Ugy azoknak érző baráti szivére Kik tisztelnek Tégedet. Valahányszor e táj kékellő Hegyein Tátika moh lepte szent döledékein Zephir leng ;

a sziklákon 'A hányszor Flórának disze hull vagy fesel Mind annyiszor Téged nagy Férjfi! idvezel 'A Keszthelyi Helicon. A Három szép érzés című műben három ,lkut fő"-ről olvashatunk, melynek ,,csengedez szép kristállyá". A színjátékról, a költészetről és a zenéről van szó. Más a helyzet, ha 'A Muzsikához című helikoni változatot nézzük. Akkor úgy érezhetjük, hogy egyértelműen a Helikoni ünnepségekre íródott, hiszen a művészetek azon ágáról van szó, amelyek az ünnepségek fő motívumai is voltak. Ezt annak ellenére leszögezhetjük, hogy eltérést csupán az utolsó versszaknál tapasztalhatunk. Ez az alábbiak szerinti: HÁROM SZÉP ÉRZÉS (Vadász és Horváth József Elek szerint) Hol mindezek gyűlve egybe Tűnik ott a setétség; Fénysugárt önt mindenekbe A jóltévő istenség. Itt mutatják vetélkedve Az elmék remekei: Hogy bár porból emelkedve Ök nem föld gyermekei!