Művelődéstörténeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 31. (Zalaegerszeg, 1990)

Molnár András: Pártküzdelmek költészete, paszkvillusok, kortesversek a reformkori Zalából

•MOLNÁR ANDRÁS: PARTKÜZDELMEK KÖLTÉSZETE PASZKVILLUSOK, KORTESVERSEK A REFORMKORI ZALÁBÓL A paszkvillusok (pasquillus), ezek a pamflettel rokon, (döntően) verses gúnyiratok a reneszánsz korában, a XVI. században jelentek meg a magyar irodalomban. E szatirikus élű, személyeskedő versikék célja általában valamely néven nevezett személy nevetségessé tétele vagy lejáratása volt. Szerzőik, akik zömében a névtelenség fátyolába burkolóztak, nem riadtak vissza a nyers, durva kifejezések, és a gyalázkodó, becsmérlő hangnem alkalmazásától sem. A részben vagy egészben dicsérő paszkvillusok ritkábban fordultak elő. E művek egyike sem kiérlelt költői teljesítmény, nem hosszas elmélkedés, hanem valamely erős érzelmi behatás, pillanatnyi impresszió nyomán születtek. Szerzőjüket nem a megfontolás, hanem a méreg, az elkeseredettség, a düh vagy a tehetetlenség vezérelte. Célja a bosszúállás, vagy az ellenfél lejáratása volt, a vélt vagy valós sérelmeket nyersen vágta annak szemébe. A műfaj sajátossága az alkalmi jelleg és az aktualitás; minden műnek valós, konkrét történeti szituáció volt az alapja, vagy éppen egy közelgő eseményre készülve született, (így ezek az alkotások éppen az eredeti szituációba visszahelyezve árulnak el a legtöbbet.) A paszkvillusok változatos irodalmi formák külalakját öltötték magukra: voltak eposzparódiák és epigrammák, dalok és imádságok, de előfordultak sírfeliratok és színlapok formájában is. Ez a kezdetben ismert szerzőjű és magas irodalmi értéket is elérő műfaj a XVII—XVIII. század folyamán, az írástudók elterjedésével populárissá vált, és a magánélet szűk területéről a közélet felé fordult. Ezzel együtt azonban elsekélyesedett, dilettánssá, döcögőssé vált, irodalmi értéke lassan elenyészett, többnyire a puszta mocskolódás, trágárság szintjén rekedt meg. A műfaj jellemző sajátosságai (csiszolatlanság, impresszionista jelleg, aktualitás) az irodalmi érték hátrányára erősödtek fel. A paszkvillusok utódai a XIX. század első felében megjelenő, és a választási pártküzdelmeket kísérő kortesnóták, kortesversek. Ezek a politikai agitáció, a napi, közvetlen érdekek kiszolgálói voltak, és az egymással szembeni sértésekért viszonzásul nyers, durva hangon igyekeztek befeketíteni az ellenfelet. Nem egy esetben népszerű dalok — népdalok vagy népies műdalok — aktualizált, „átköltött" szövegvariánsai voltak. A mind csekélyebb költői érték mellett (vagy éppen annak ellenére) figyelemre méltó történeti értéket képvisel ez az „irodalmi" műfaj. Történeti for-