Kossuth kormánybiztosa, Csány László 1790-1849 - Zalai Gyűjtemény 30. (Zalaegerszeg, 1990)

I. Molnár András: Csány László a zalai reformellenzék élén

fog."

98 Deák lemondása után ismét csak Hertelendy és Kerkápoly pályázott az első alispán székére. Kerkápoly hívei Csányt hívták, legyen pártjuk vezetője. „Ne hagyjatok megölni bennünket, ha teremtettetek" — írta Csánynak Szabó János táblabíró — „mert Kerkápolit ti tettétek, s vele a századok olta le nyomott ügyet ti emeltétek az emberi ügyek illő polcára, tehát ti teremtettétek ügyünket azzá, ami eddig volt, ne hagyjatok papjaitok által megölni bennünket. Tőled, csak te tőled, de Deáktól is várjuk azt, amit egy Barát Baráttól várhat (. ..) Siess közibénk, az Istenre kérlek, mert ha te nem jössz, ezrek veszteségét, s a liberális rész veszedelmét is bizonyosnak tarthatod. (...) A veszprémi püspök 2000 [pengő forintot] adott ellenfelünknek, és minden papot körlevéllel szólított fel ellenünk. (. ..) Ne adj Barátom egy fillért se, de munkálkodj az Istenre kérlek."

99 Csány ugyan ez alkalommal nem vett részt a korteskedésben, de távollétében is a hatalmon lévő szabadelvű párt erősítette meg hivatali pozícióit. A tisztújítást szinte puccsszerűen hajtották végre: a vármegyeháza udvarát megszállták Kerkápoly hívei, és a Hertel endypártiakat csak az első alispán megválasztása után engedték oda be. így még mielőtt szavazásra kerülhetett volna a sor, a bent lévők egyhangúlag Kerkápolyt választották meg első alispánnak. Ezzel gyakorlatilag eldőlt a többi tisztség sorsa is: szinte mindegyik hivatalba Kerkápoly párthívei kerültek.

100 A soron következő országgyűlésre készülve, messzemenő reformok tömegét kívánó követutasítást dolgozott ki Zala megye választmánya, amelynek Csány immár hagyományosan tagja volt.

101 Ezen a választáson Csány már mint a Deák mögött álló szabadelvű párt vezére lépett fel. Deák és Hertelendy pártjának szembenállásán túl súlyosbította a helyzetet, hogy Inkey Imre és Forintos György vezérlete alatt fellépni készült egy harmadik (Hertelendyéknél is konzervatívabb) tábor is „Deáknak személye ellen". „Ürügyül akkor is haladási kérdések, ezek közül nevezetesen szinte fizetések, országgyűlési követek napi díja, szállások bére használtatott" (írta később az eseményekre és saját szerepére visszaemlékező Csány), tudván, hogy a halhatatlan Kölcsey szellemétől körüllengett Deák többé haladásellenes utasításokkal a követséget elvállalni nem fogja." A szabadelvű tábor Hertelendyékkel keresett szövetséget, hogy összefogással elejét vehessék a megye meghasonlásának; követül Deákot és Hertelendyt jelölték. „Ebbeli határozatunk azon biztos reményen alapult, hogy általa nemcsak a két párt közti tartós kedvetlen tusát megszüntetjük, de egyesült erőkkel egy keletkezhető új pártot is legyőzendünk." „Megegyezénk abban, hogy 2-ik alispánnak szónoklata és vezérlete alatt, mind a két felekezetből a követségre kijelölt urakat egy számos úri sereg lakjaiban tisztelje meg, őket a követség elvállalására fölhívandó. Ez a korteskedésnek egy bizonyos komikus neme volt, (.. .) ezzel azonban a célhoz csak közeledtünk, de el nem értük, mert az intelligentia oszolva volt, a haladási párt pe98 ZML. Kgy. jkv. 1837:852., ZML. Séllyey cs. lt. Séllyey László Séllyey Elekhez. Zalaegerszeg, 1837. május 30. 99 OL. P. 1522. Szabó János Csány Lászlónak. 1837. augusztus 12. 100 ZML. Kgy. jikv. 1837:2177. A konzervatívok panaszai; ZML. Kgy. ir. 1838:256., és ZML. IV. 151. Megyefőnöki ir. Folyamodások 1850/75. Csík Boldizsár önéletrajza. 101 Degré: 1974. 156—157. o. Uo. 1976. 225—242. o.