Kossuth kormánybiztosa, Csány László 1790-1849 - Zalai Gyűjtemény 30. (Zalaegerszeg, 1990)

I. Molnár András: Csány László a zalai reformellenzék élén

kintélyes családok, és a megye tisztújításain fokozatosan kiszorították Sümeghy és Amadé híveit a helyi hatalomból.

43 A döntő csapást a zalai kormánypártra az ellenzék 1823-as kemény fellépése mérte. Zala testületi ellenállását csiakúgy, mint az ország legtöbb megyéjének ellenzéki fellépését, közvetlenül az uralkodó önkényes rendeletei váltották ki. Az országgyűlés összehívását hosszú évek óta mellőző I. Ferenc 1821. április 4-én 28 ezer újonc azonnali kiállítását, majd 1822. augusztus 12-én a hadiadó ezüstben történő beszedését rendelte el. Az országgyűlés megkerülésével kiadott rendeletek országos méretű tiltakozást idéztek elő. Több megye, köztük Zala is, miután felirataival hiába ostromolta az uralkodót, saját hatáskörében intézkedett: a tisztviselőknek megtiltotta a törvényellenes királyi rendeletek végrehajtását. Az egymást körlevelekkel bátorító, egységesen fellépő „rebellis" megyékbe királyi biztost és katonaságot küldött az uralkodó az újoncozás megkezdésére és a hadiadó beszedésére. Zalában a főispáni helytartót, gróf Amadé Antalt bízta meg Ferenc király a „rend" helyreállításával. Amadé a rendelkezésére bocsájtott két dragonyos osztály tisztjeit a megyei tisztviselőkhöz szállás oltatta be, és 1823 februárjában felfüggesztette a megye legfontosabb önkormányzati testületének, a közgyűlésnek a működését. A megye vezetői végül megelégelték a katonaság jelenlétét, és Hertelendy György alispán kijelentette: az erőszaknak, de csak az erőszaknak engedni kénytelen, és megyéje nevében beleegyezik a királyi rendeletek végrehajtásába.

44 Amadé azonban nem sokáig örülhetett sikerének, mert a felpaprikázott zalai ellenzék minden mérgét ellene fordította. A megye kisgyűlése 1823 augusztusában megkérte az uralkodót, hogy a halasztást nem tűrő ügyek intézésére engedélyezze a közgyűlések megtartását. Kérelmüknek a király helyt adott, azzal a megjegyzéssel, hogy a közgyűlésen nem hozhatják szóba a vitatott rendeleteket. E rendelkezés nyomán végül is Amadé október 29-re közgyűlést hívott össze. Itt az ellenzék hangadói sorra Amadéra támadtak. Hertelendy György alispán mellett felszólalt az akkor 33 esztendős Gsány László is, és kemény hangon vonta felelősségre a királyi biztost : „Minekutána őfelsége ily rettentő bí itetések alatt azon két tárgyakról való tanácskozást el tiltaná, melyet Excell jnciád mint királyi biztos nagy sérelmünkéi teljesített, ezekről már többé nem szólhatunk, egyedül Excellenciádnak vétkes cselekedetei, fényes hivatalával való visszaélései teszik tárgyát előadásomnak. Excellenciád már hányszor csalta meg szegény vármegyénket? Tavaly megígérte, hogy a királyi biztosságot ellenünk felvállalni nem fogja, felválalta, és még hatalmának határait is vétkesen által hágta, minket avval fenyegetett, hogy még testvér jenek a fejét is Őfelsége parancsolatjára a lábai közé 43 ZML. Séllyey cs. lt. Politikai iratok. Séllyey Elek: „Zala álapottya 1825. eszt. ben." (kézirat) vö.: Vörös István i. m., Degré Alajos: Zala megye vezetésének kiválasztása a feudalizmus végén. In: Jogtörténeti tanulmányok V. Bp. 1984. 47— 57. o, Uő: Pálóczi Horváth Ádám és az 1819. évi zalai tisztújítás. In: Zalai Gyűjtemény 2. Tanulmányok. Zalaegerszeg, 1974. 44—67. o. Vi Horváth Mihály: Huszonöt év Magyarország történelméből. 2. jav. bőv. kiad. Pest, 1868. I. köt. 93—112. o., Nóvák 271—272. o.