Kossuth kormánybiztosa, Csány László 1790-1849 - Zalai Gyűjtemény 30. (Zalaegerszeg, 1990)

VII. Béres Katalin—Kiss Gábor: Csány László kultusza Zala megyében

dolatot. Cser Károly munkájáról ezt írta: „Csány lábainál kuporodik a hóhér, a zsarnokság jelképe, talán túlontúl az előtérben, míg jobbról a csatán elvérzett honvéd jelképezi a szabadságharcz szomorú végét. Ez az alak hibás, inkább öngyilkosra vall. A hóhér visszataszító. A szobor csak elölről hat, más oldalról keveset mutat." Körmendi Frimm Jenő pályaművénél ezt látta: „Csány a bitófa alatt. A nép sírva csókolja a kezét, a hóhér nevet. A még ki nem forrt művésziéleknek túlzott realizmussal megformált gondolata." Kara Mihály szobortervét így értékelte: „A nemzet áldozatkészségét alkotta meg gyönyörű csoportokban . . . Könnyeket csal az ember szemébe. Szerencsétlenül egy hordóra állítja Csányt s a monumentális felépítés teljesen hiányzik." A kritikus minden pályázatban talált kivetnivalót — csupán egyben nem. Ez volt Istók János munkája, mely a terem közepén állt. Erről így írt: „Csány alakja él, csupa erő és nyugodt, mint a vértanúk. Monumentális hatását emeli az ügyesen tagolt lépcsőzet. Oldalról nézve szépen tagolt, mint egy szép női arczprofil. Hátul a gyermekkorát élő ipar, kereskedelem és közlekedés roppantul édes gyermekcsoportja. Ez a béke. Komoly, melegen átérzett, művészi alkotás az egész. Örökbecsű munka. A talapzat felső peremét körülfutja a martyr koszorú, azon Csány neve. Sehol egy fölösleges fölírás, egy fölösleges cikornya . . . Csány alakján látszik, hogy ezt a fejet már többször mintázta Istók, s a géniusz maga tipikus zalai szépség (!)."

2/l A következő napokban kitört a botrány. A művészek ugyanis észrevették, hogy Istók Jánossal kivételeznek. Ezért tiltakozó levelet írtak a bizottsághoz. Később tizenegyen újra protestáltak Bosnyák Gézánál és követelték Borbély elmozdítását a titkári posztról, „mert ő vagy közvetlenül vagy közvetve újságcikkeket írt egyik-másik pályázó érdekében."

2

'"' Megvádolták Istókot, hogy a szobor nőalakjában, a géniuszban a szoborbizottság elnökének feleségét mintázta meg. (Ezt a hírt átvette a budapesti Nap és a Világ is, országossá dagasztva a skandalumot.) A keszthelyiek ugyanakkor egy másik pályázót kezdtek támogatni, Lukácsy Lajost (ő készítette a város főterén álló Festetics György szobrot). A nagykanizsai Zala c. napilap ismét csak más véleményen volt, mint amit a Magyar Paizs sugalmazott olvasóinak. A felfokozott érdeklődés, az élénk sajtóvisszhang, a művészek késhegyig menő harca, a durva támadások megzavarták Borbélyt, de a bizottságot is. Borbély elkeseredetten védekezett, s bár azt elismerte, hogy Istók szobra tetszik neki a legjobban, minden részrehajlási vádat elutasított. (Meg kell jegyeznünk, hogy Borbély György már korábban felfigyelt Istók Jánosra. 1908-ban dicsérőleg írt egy Istók által elnyert Kossuth-szobor pályázatról, ahol a művész Csány Lászlót is megmintázta: „A szobrász úgy látszik már előbb is foglalkozott Csány jellemrajzával".

26 Nem tarthatjuk tehát kizártnak, hogy a pályázat kiírása előtt rá gondolt, mint „közismert és jónevű" 24 MP 1910. júl. 7. 1. p. A művészek névsora: Cser Károly, Kolozsvári Szeszák Ferenc, Körmendi Frimm Jenő, Istók János, Lukácsy Lajos, Kara Mihály, Vass Viktor, Andrejka József, Kisfaludi Stróbl Zsigmond, Gárdos Aladár, Horváth Géza, Nemessányi Andor, Horváth Adorján, Somló Sári, Bődy Kálmán, Kapás Sándor, Pfeffer József. 25 MP 1910. júl. 21. 1. p. 26 MP 1908. máj. 21. 3. p.