Kossuth kormánybiztosa, Csány László 1790-1849 - Zalai Gyűjtemény 30. (Zalaegerszeg, 1990)

III. Hermann Róbert: Csány László, mint a feldunai hadtest kormánybiztosa (1848. szeptember 29.—1849. januar 18.)

sal. Csány kinevezésére azonban csak január 25-én utalt először Kossuth. Ez azonban már egy újabb fejezet tárgya.

186 Csány életében nem volt könnyű az elmúlt közel négy hónap. Októberben a döntő győzelemben reménykedhetett ; Schwechat után már csak abban, hogy sikerül megvédeni az országot. Windisch-Grätz diadalmenete már a teljes vereség rémét idézte fel. Január első két hete állandó aggodalomban telt, de a hónap végén sem lehetett teljesen nyugodt. Igaz, Perczel győzött Szolnoknál és Ceglédnél, Klapka Bodrogkeresztúrnál és Tokajnál; Görgeytől is egymás után érkeztek futárok. De Erdélyben éppen ekkor fenyegette Bemet a teljes vereség, s a betegeskedő Csányra talán minden eddigi küldetésénél nehezebb várt, amikor elindult Debrecenből Kolozsvárra. 186 Csány betegsége: KLÖM XIV. 164. o. Luzsénszky és Ragályi kinevezésének vonatkozó része: uo. 123. o. December végi felhatalmazása: KLÖM XIII. 936. o. Január 3-i kiáltványa: Nóvák 299. o. Beniczky jelentése: Râpant III./2. 477—479. o. (OL OHB 1849:345.) Luzsénszkyék küldtek is egy jelentést Csánynak. HL Filmtár. Csány László erdélyi biztosi iratai. 35. doboz. 7. film. 1849:142. Csány számadása: OL OHB 1849:674. Utalása Beöthyre: W III. 73. o. Kossuth utalása Csány kinevezésére, két nappal a kinevezés előtt: KLÖM XIV. 234. o. Néhány utólagos megjegyzés: Csány kormánybiztosi működésének általam tárgyalt részével Barta István három tanulmányában is foglalkozott. Mind a négy fejezet igen nagy részben az általa feltárt, s a KLÖM XIII—XIV. köteteiben közzétett iratanyagra épült. A Barta által ki nem aknázott források közül meg kell említenem a Görgey-család levéltárát: itt főleg a Csány—Görgey viszonyra találtam értékes dokumentumokat. A bécsi forradalomra vonatkozó iratanyag másik fontos részét Friedrich Walter tette közzé. E mű kritikáját, néha talán indokolatlan keménységgel, szintén Barta István adta. Századok, 1966. 513—516. o. A fentiekből következően Barta tanulmányaihoz képest lehetett és kellett is újat mondanom. Ezért nem annyira az általa (s általam is) kulcsfontosságúnak tekintett Kossuth—Csány viszonyra koncentráltam, hanem egyrészt a Barta által — a fenti adatok ismeretének hiányában — néha pontatlanul elemzett eseménytörténetre, ill. Csánynak a hadseregszervezésben betöltött szerepére. Szeretnék itt utalni még Barta kandidátusi disszertációja vitájának megjelent jegyzőkönyvére, amely arra mutat, hogy Barta Görgeyvel szembeni elfogultsága nem annyira saját, mint inkább a kor hibája volt. Ld. A Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének értesítője. 1956. 1—2. 99—107. o.