Kossuth kormánybiztosa, Csány László 1790-1849 - Zalai Gyűjtemény 30. (Zalaegerszeg, 1990)
III. Hermann Róbert: Csány László, mint a feldunai hadtest kormánybiztosa (1848. szeptember 29.—1849. januar 18.)
készletek elszállítása ugyanis olyannyira igénybe vette a környék szekereit, hogy nem volt mivel élelmet szállítani Szolnokra. Halasi pénzt és felhatalmazást kért az OHB-tól, hogy teljhatalommal intézkedhessen a továbbszállítások érdekében. Óriási munkát végzett; Heves, Békés, Pest és Szolnok megye községeit mozgósítva összesen 6242 szekérrel küldte Debrecenbe, Nagyváradra és Aradra a különböző készleteket. Csány január 7-én már Karcagon volt, innen értesítette Nagyvárad város közönségét arról, hogy a Nagyváradra küldendő hadfelszerelési szerek szállítására Kacsó Lajos karcagi főjegyzőt hatalmazta fel, s elrendelte, hogy a biztos intézkedéseit pontosan teljesítsék. 180 Január 9-én délután 1 órakor érkezett Debrecenbe és a Fehér Ló fogadóban szállt meg. Este fél 9-kor az Országos Rendőri és Postaosztály hivatalához küldött, de a hivatal zárva volt. Este aztán keserű hangú levelet írt Kossuthnak. Rosszallta az országgyűlés és az OHB túlzottan gyors Debrecenbe távozását, mert ezzel „Magyarország jövőjét áldozatul vetette a német katonaasszonyi revolúciónak". Kijelentette, hogy ezután csak „meghitt körben", Kossuth és Vetter jelenlétében akar hadi dolgokról tanácskozni. Nem helyeselte a január 2-i haditanácson elfogadott tervet, mert „Görgei nem Scipio; ha elvesz Magyarország, azért vesz el, mert szabadságharca soha ily rosszul nem volt vezérelve; ahelyett, hogy összesítenénk erőnket, mindinkább eldaraboljuk..." Aggódott a feldunai hadtest miatt is: „Amíg én a táborban voltam, a sergek a kormányé voltak; leend-e ezentúl, az kérdés? Görgei tábornok és más tisztek is nyilván kárhoztaták, hogy azok, kik mindent élére állítottak, a legkomolabb percben elhagyták a fővárost, a sereget anélkül, hogy vele szólani érdemesnek tárták; bizonyosan ez oka, hogy a legjeljesebb (sic!) tisztek elhagyák vagy elhagyandják a sergeket. Ha a seregeket pretoriánusokká nem akarja a kormány átalakulni engedni, úgy szükséges, hogy egy kapcsot teremtsen maga és a tábor közt; és ez a kapocs leend az annyiszor kigúnyolt kormánybiztosság; enélkül pretoriánusok lesznek e seregek, vagy végre maguk anyagi érdekében működő gerillacsapatok". „Kevés napokig még Elnök úrnak, és csak Elnök úrnak kezében van a hatalom és tehetség megmenteni a hazát; ha ezek úgy folynak le, mint az utolsó pesti napok, úgy vessünk keresztet a hazára, finis Ungariae" —- folytatta. Javasolta, hogy Vettert hívják Debrecenbe értekezés végett, „vajon Görgei csakugyan a kitűzött terv szerint haladjon-e, vagy az ellenség háta mögött más diverziót tegyen?" Felvetette, hogy Perczelnek és Répásynak támadó fellépést kellene parancsolni, esetleg Schlik seregét semmivé tenni, nagyobb hátországot biztosítandó. Görgeihez két kormánybiztost kell küldeni, olyanokat, „kik némileg zsenírozzák őt, és a sergekkel ismeretesek és tiszteltek legyenek". Javasolta, hogy a december 30-ra Pest környékére rendelt népfelkelő alakulatok mozgósítására nyolc személyt küldjenek ki; ha nincsenek erre alkalmas egyének, akár ő is hajlandó elmenni. „Bocsásson meg, Elnök úr az őszinte szóért, senki nálamnál jobban nem tiszteli, pedig egyedül azért, m KLÖM XIV. 30—32. o. Csány Görgeihez: ÖL Görgey-lt. Iktatókönyv 398. Vetter távozására ld. Gelich Rikhárd: doggenfeldi, Vetter Antal magyar altábornagy. Hazánk, III. k. 6. o. Csány és Halasi tevékenységére ld. Halasi jelentését: OL OHB 1849:1254. Csány Nagyvárad közönségéhez: Hegyesi Márton: Biharvármegye 1848 —49-ben. Nagyvárad, 1885. 306—307. o.
