Kossuth kormánybiztosa, Csány László 1790-1849 - Zalai Gyűjtemény 30. (Zalaegerszeg, 1990)

VI. Molnár András: Csány utolsó levelei

MOLNÁR ANDRÁS: CSÁNY UTOLSÓ LEVELEI Csány László egész életútját átfogó kötetünk méltó befejezése egy, a fogságát, hadbírósági perét és kivégzését részletesen feldolgozó tanulmány lehetett volna. Az ehhez kívánatos alapkutatás azonban sem a bécsi „Kriegsarhiv"-ban, sem a budapesti Hadtörténelmi Levéltárban nem történt meg. A legsajnálatosabb az, hogy nem áll rendelkezésre Csány hadbírósági perének iratanyaga sem. Csány periratait először 1859 januárjában emelték ki a pesti cs. kir. katonai törvényszék iratai közül, akkor Bécsbe vitték.' A kiemelt iratok később visszakerültek a Magyar Katonai Levéltárba, 1942 körül még itt voltak Csány periratai is.

2 Az 1950-es évek elejére azonban — talán a háború idején — elkallódtak, nem bukkant a nyomukra sem Barta István, sem később, a 70-es évek végén Böhm Jakab.

3 Ezek után a szerkesztő sem vállalkozhat többre, mint hogy röviden összegezze a Csány életének utolsó heteire vonatkozó kevés számú eredeti dokumentumot, a hitelesnek tűnő kortársi naplókat, visszaemlékezéseket, és bizonytalan eredetű legendákat. (Nagy segítségemre volt ebben Hermann Róbert, szívességét ezúton is megköszönöm !) A forradalom és szabadságharc vezetőinek felelősségrevonásában és megbüntetésében kezdettől fogva jelentős szerepet játszottak a konzervatív magyar arisztokraták „útmutatásai". Csány László, aki már 1837-ben „eljegyezte magát", a felségsértéssel, régóta szálka volt a konzervatívok szemében. Gróf Dessewffy Emil 1848 decemberében (még Windischgrätz bevonulása előtt) Schwarzenberg elé terjesztett egy memorandumot, amelyben a forradalom vezetőinek megbüntetését indítványozta. A megbüntetendőket három csoportra osztották: 1. a forradalom főnökei és okozói (őket halállal kellene büntetni), 2. a kiemelkedő vezetők (őket részben halállal, részben kemény börtönnel kellene büntetni), végül 3. a „forradalommal rohanók" (a „megtévedtek", akiknek kisebb börtön vagy megfélemlítés elegendő lenne). 1 Böhm Jakab: A Hadtörténelmi Levéltár őrizetében levő cs. kir. eredetű fondók •az 1848/49. évi forradalom és szabadságharc, illetőleg az abszolutizmus idejéből. In. Hadtörténelmi Közlemények 1980. 2. sz. 278. o. 2 Deák Imre: 1848. A szabadságharc története levelekben. Bp., 1943. A 123—124. oldalon közölt Perczel Miklós levél forrásaként a Magyar Katonai Levéltárban lévő „Csány elleni haditörvényszéki iratok"-at jelöli meg. 3 Barta István: Kossuth és Csányi. In: Századok, 1952. 3—4. sz. 685. o. 22. sz. jegyz. és Böhm 278. o.