Kossuth kormánybiztosa, Csány László 1790-1849 - Zalai Gyűjtemény 30. (Zalaegerszeg, 1990)

I. Molnár András: Csány László a zalai reformellenzék élén

lányabb következést, kevesebb közérzést soha még gyanítani sem tudtam volna", — írta a megyegyűlésről az egyik szemtanú. ,,Nem csak a szabadság és szabadabb gondolkodás egyes védjei hallgattak, és maga Deák is nagyon mérsékelten szólt, hanem az ellenordítók is bezárva tartották szájokat, általában semmi sem történt, ami közérzésre és közerőre mutatott volna. Ami kevés aggodalmak feszengtek is némelyek keblében, a gyűlés után a Casinóban tartott ebéddel eltemettettek" (...) Zalában, én úgy láttam, teljes győzödelmét ülte az arisztokratizmus (...) Hogy nyomorultul vagyunk, és közgyűléseink csupa célt vesztett lármázások, azt egy nap megmutatta."'

88 Egy pillanatra valóban úgy tűnt, hogy a kormány célja, a zalai ellenzék megfélemlítése sikerült. A megye csupán egy visszafogott hangú újabb tiltakozó feliratra vállalkozott, és azon kívül, hogy tiltakozását megküldte az ország valamennyi törvényhatóságának, a Csány elleni vizsgálat lefolytatása ellen semmit sem tettek.

89 Ráadásul híre ment, hogy Csányról a zalai megyegyűlés Vas, Somogy- és Baranya megyei résztvevőit is kifaggatják. Cserfán Sándor értesülései szerint: „Baranyában már vallások történtek, és igen nyomósak Csány ellen."

90 Megerősítette ezt a zalai költő Kisfaludy Sándor is: szerinte négy baranyai, több vasi és somogyi tanút hallgattak ki, és a „Baranyaiak, mint (közhír szerint) kémek, igen terhelték őtet."

91 A Zalába érkezett ötpontos vallatóparancs lényege a következő volt : kik és milyen beszédet tartottak 1837. szeptember 26-án a királyi rendelet felolvasása után, miket mondott Csány, élt-e azzal a kifejezéssel, hogy ,,a legvérengzőbb Tyranus alatt sem történtek olyanok, mint amelyek ezen szelídnek és felvilágosodottnak kigúnyolt 19-ik században történtek",, nevezte-e a kormány tetteit „cégéres cinkosságoknak", „nem vitatta-e makacsul", hogy az ellenzék az uralkodó tilalma ellenére is szerezzen egy értekezletet Pozsonyban, ajánlkozott-e oda önként elmenni, és másokat is rá akart-e beszélni erre? A zalai vizsgálat során (1837 januárjának végén) kilenc tanút hallgattak ki, közülök hárman (Zalabéri Horváth János, Horváth Vilmos és báró Puthéány József) kifejezetten Csány barátai és politikai harcostársai voltak, öten viszont (Hertelendy Károly, Bogyay Lajos, Farkas Károly, Forintos György táblabírák és Bezeredy Miklós hahóti apát) konzervatív nézeteikről voltak közismertek (és a választásokon is szemben álltak Csány-al), pártatlan tanúnak egyedül csak Fiiszár György kollátszegi apát ígérkezett. Kihallgatásuk jegyzőkönyvét február elején mutatták be a megye közgyűlésén.

92 Plánder Ferenc felháborodottan írta naplójába: „Csány Lászlónak féktelenségét nem gátolják s annak, s barátainak kedvéért hamis bizonyságtétellel lelkeket terhelik. Máris némelyek Csány László uram részére rossz vallomást tettek, mivel amit hallottak, úgy mint hallották, megvallani nem merték."

93 A kijelölt tanúk, hogy a megye becsületét megmentsék, valóban hamis taSR

ZML. Séllyey cs. lt. Csertán Sándor Sélley Eleknek. Apáti, 1838. január 22. S!I

ZML. Kgy. jikv. 1838:1. 90 ZML. Séllyey cs. lt. Csertán Sándor Séllyey Eleknek, Apáti, 1838. január 22. 91 Gálos Rezső: Kisfaludy Sándor hátrahagyott munkái. Győr, 1931. 512. o. (Kisfaludy Sándor Fáy Andráshoz, Sümeg, 1838. január 6.) 92 ZML. Kgy. ir. 1838:256. 93 ZML. Letétek, 5766.