Kossuth kormánybiztosa, Csány László 1790-1849 - Zalai Gyűjtemény 30. (Zalaegerszeg, 1990)

I. Molnár András: Csány László a zalai reformellenzék élén

tember 26-i megyegyűlésen „fülsértő gúnnyal beszélt a kormányról", annak eljárását „főbenjáró hitványságnak" nevezte, és azt mondta, hogy Kossuth bebörtönzéséhez hasonló esetek „még a legvérszomjasabb zsarnokok alatt sem fordultak elő, nemhogy az emberséges 19. században.

82 Csány éles kijelentései még a mérsékeltebb zalai szabadelvűeket is megrémítették. Séllyey László táblabíró írta apjának (Csány fiatalkori jóbarátjának, Séllyey Eleknek) a május 29-i közgyűlés után: „Csány László is szólt a tárgyhoz, erősebb kifejezésekkel illette a nádort, és őt vádolta a legfőbb eszközének a zsarnoki tettben. Beszédje elsőben tetszett, utóbb azonban erősebb kifejezéseit nem mindenki helyeslé."

83 Cserfán Sándor táblabíró (a szabadelvű táborhoz tartozó gróf Batthyány Károly uradalmi ügyvédje) egyenesen a nyílt sisakú politika veszélyes következményeire hívta fel a figyelmet: „nép nélkül arisztokrácia ellen harcolni hiúság, egyes ember csak feláldozhatja magát, de nem segíthet, elmagyarázzák szavait, felségsértésig csigázzák."

84 A zalai konzervatívok véleményét rögzítette ez ügyről naplójában Plánder Ferenc novai esperes (akiben Csány barátai később a feljelentések szerzőjét sejtették): „Nálunk némely viszketeg gondolkodású és érzésű szabad elmék a kormányt, amely tiszte szerint a zabolátlanokat törvényes korlátok közé szorította, a fejetlenségre törekvő és lázadó ifjakat érdemek szerint bűntette, a nyelveskedőket törvénybe idézte, nemcsak alattomba, hanem nyilvános helyeken, a megyék közgyűléseiben megtámadták, ocsmány kifejezésekkel törvénytelenségről, sőt zsarnokságról vádolták. Ezt tette a szeptember 25-én Zalaegerszegen tartott tiszti választás alkalmából tekintetes Csány László táblabíró úr is."

85 A pohár valóban Csány szeptemberi beszédével telt be. Wesselényi Miklós, aki 1836 májusában személyesen is megismerkedett Csány-al (és egy hetet töltött el Zalában Deák és Csány társaságában),

86 1837. november 30-án, Pesten kelt levelében figyelmeztette Deákot: „Jó részt bizonyos, hogy hozzátok is commissió megy. Ügy hallatik, hogy Csány Laci jár a notoriussággal vagy infámiával (cégéres bűnnel vagy rágalmazással) jegyben."

87 Wesselényi értesülése igaznak bizonyult. Nem telt bele egy hónap, és 1837 decemberében megérkezett a megyébe a nádor vallatóparancsa. A hivatali út megkerülésével (a megyegyűlés kiiktatásával) az egyik főszolgabírónak érkezett nádori rendelet Zala 1838. január 15-i közgyűlésén került terítékre. A vádpontok súlyosak voltak, azok beigazolódása kimerítette volna a hűtlenség (sőt a felségsértés!) fogalmát. Felolvasásukat döbbent csend fogadta. „Én annyi lárma után, mennyi Zalában történt, és hallható volt, si82 OL. Magyar Kancellária levéltár. Magyar Királyi Kancellária. Informations-protocolle der Ungarisch-Siebenbürgischen Sektion (A 105). Az 1837. jún. 3-i, szeptember 2-i és október 7-i ülés jegyzőkönyvei, vö. : Barta 593—594. o. 83 ZML. Séllyey cs. lt. Séllyey László Séllyey Eleknek, Zalaegerszeg, 1837. május 30. 84 ZML. Séllyey cs. lt. Csertán Sándor Séllyey Eleknek, Apáti, 1838. január 22. 85 ZML. Letétek. 5766. Plander Ferenc esperes bejegyzése a novai keresztelési anyakönyvbe, (gépelt másolat) A feljelentés gyanújáról: Degré Alajos: Plander Ferenc élete, egyénisége, politikai nézetei. In: Plánder Ferenc: Göcsejről. (A Göcseji Múzeum Közleményei 29.) ^Ferenczi I. köt. 213. o., vö.: Eisen 11. o. 87

Nedeczky István: Deák, Bp., 1876. 369. o.