Kossuth kormánybiztosa, Csány László 1790-1849 - Zalai Gyűjtemény 30. (Zalaegerszeg, 1990)

V. Varsányi Péter István: A Szemere-kormány közmunka- és közlekedésügyiminisztere (1849. május—augusztus)

nácskozásán tették le esküjüket.

11 Ezeken Csány még nem volt jelen, ezért most csak azokkal a részletekkel foglalkoznunk, amelyek a kormány, közvetve Csány László miniszter későbbi tevékenységét meghatározták. A kormány kimondta, hogy a hivatalnokokat csak azok köréből választhatják, akik a kritikus időben szolgálatukat nem tagadták meg, vagyis követték az OHB-t Debrecenbe.

12 A miniszterelnök, Szemere Bertalan több magántanácskozást folytatott annak tisztázására, hogy milyen módon osszák meg a hatalmat a kormányzó és a minisztérium között. Szemere és a kormány egynémely tagja gondosan ügyelt arra, hogyha vállaikra felelősség nehezedik, annak arányában illesse meg őket az önállóság is.

13 Az elsőbbségért folytatott versengés a maga bélyegét óhatatlanul rányomta a születő határozatokra (miniszteri ellenjegyzés a kormányzói rendeleteken, a nemzetgyűlés és a miniszterek nélkül végre nem hajtható vagy általuk behatárolt jogok és kötelességek stb.).

14 Zárásul érdemes egyetlen mondatot idézni Szemere programbeszédéből: „Programmul szolgáljon az, hogy a minisztériumba csaknem mindnyájan az élet és cselekvés teréről léptünk be, hol alkalmunk volt elveinket nemcsak bevallani, hanem kérlelhetetlen szigorral gyakorolni is."

13 Ez nem annyira program, mint inkább garancia. Az új miniszterek — köztük Csány László — politikai megbízhatóságának, szakmai hozzáértésének, várható tetteik eredményességének biztosítéka. 2. A minisztérium szervezeti felépítése ; a hivatalnokok A Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztérium vezető tisztviselőinek és hivatalnokainak kiválasztása és kinevezése nem jelenthetett kis gondot Csány Lászlónak. 1849 elején a műszaki osztályok valamennyi hivatalnoka Pesten maradt, a megélhetés gondjaitól kényszerítve hivatalt vállalt az ideiglenes polgári közigazgatásban. Az igazolási eljárások velük szemben így negatív eredménnyel zárultak. Munkájuk folytatására, az 1848-hoz hasonló státuszban, a minisztérium mégis kötelezte őket.

16 Az újjászervezett minisztériumban az adminisztratív irányítást az egyedüli osztályfőnök, Kovács Lajos (1812—1890) politikus, publicista végezte. Mellette, tanácsosi minőségben, Csány erdélyi segédkormánybiztosa, Berde Mózes (1815—1893) ügyvéd intézte a középítészeti osztály igazgatását; Gruber Kamill a vasúti osztályét. Az elnöki titkár (Kenessey Kálmán) mellett a minisztériumban öt titkár, hat fogalmazó, két segédfogalmazó, öt számtiszt dolgozott; tizenegy egyéb hivatalnok (terv- és térképtárnok, iktató, irattári tiszt stb.) látta el a napi feladatokat.

17 11 Közlöny, 1849. 95. sz. (május 3.); Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848. és 1849-ben. Pest, 1872. II. 551—552.; KLÖM XV. 181— 183. 12 KLÖM XV. 184—186. 13

Horváth M.: i. m. II. 549. 14 F. Kiss E. : i. m. 108—109. 15 Horváth M.: i. m. II. 562. (A kiemelés tőlem — V. P. I.) m

F. Kiss E.: i. m. 474. 17 MOL H 31. 893. sz.; Közlöny, 1849. 129. sz. (június 12.); F. Kiss E. : i. m. 473— 474.