Kossuth kormánybiztosa, Csány László 1790-1849 - Zalai Gyűjtemény 30. (Zalaegerszeg, 1990)

IV. Katona Tamás: Csány László erdélyi főkormánybiztos (1849.január—május)

Csány Sánthát. „Ezekkel a katonákkal kívüled és kívülem csak Isten boldo­gul. Az a becsületes Sántha zarándi kormánybiztos lemondott, Csutak őr­nagy folytonos bántalmait nem tűrhetvén — lemondását el nem fogadtam — és Csutak ellen más egyéb kiszökései miatt is vegyes vizsgálatot szorgoltam már a hadügyminisztériumnál*' — panaszolta Csány május 2-án Kossuthnak. Ugyanebben a levélben aggódva írta: „Az oláhokra egyrészről vadászat té­tetik — másrészt barátságos meghívás a törvényes ösvényre." 87 Ugyanezen a napon Drágos is jelentette Kossuthnak, hogy a román felkelők vezetőivel, elsősorban Avram láncúval való tárgyalásai jól haladnak. Kívánatosnak tar­totta, hogy a tárgyalások idejére Kossuth rendeljen el fegyverszünetet, mert ha azalatt, amíg ő a románok között tartózkodik, a magyar csapatok táma­dást intéznének a felkelők ellen, ő bizonyára áldozatul esik az amúgy is gya­nakvásra hajló román légionáriusok dühének. Kossuth ezt az ésszerű javas­latot, talán a tavaszi hadjárat mámorában, sajnos elutasította, sőt a hadügy­minisztériumot sürgette, hogy adjon ki erélyes támadási intézkedéseket. Csutaknak ezekben a napokban Debrecenbe kellett mennie, hogy eljárá­sát igazolja. A dandár élére átmenetileg Hatvani Imre szabadcsapatbeli őr­nagy — korábban váltóhamisító debreceni ügyvéd — került. Ez az ember szabadcsapatát úgy fegyverezte fel, hogy Vasvári nevét hamisítva a Rákóczi szabadcsapat raktárát dézsmálta meg. (Vasvári fel is jelentette érte.) 1849. május 6-án, a hadügyminisztérium tilalma és Drágos könyörgése ellenére be­vonult Abrudbányára, és két román prefektust el is fogatott. Iancu május 9­én támadott. Hatvani megszégyenítő vereséget szenvedett, Abrudbánya és Verespatak magyar bányászlakosága pedig a derék Drágossal együtt vérta­núhalált halt. így aztán, bármilyen elérhetőnek tetszett is a megegyezés Csány utolsó erdélyi napjaiban, Hatvani aljas és ostoba támadása hónapok­ra lehetetlenné tett minden magyar—román közeledést. A Hatvaninak má­jus 11-én elküldölt újabb Kossuth-levél, benne a híres kitétellel: „a kívánt fegyverszünet vagy alku létesítése ürügye alatt a hadjárást semmi szín alatt fel ne tartóztassa — már a román felkelők kezébe került. 88 Erősen lekötötte Csányt április második felében az április 14-»i független­ségi határozatra Debrecenbe küldendő hódoló nyilatkozatok összeszedése. Kossuth ugyanis politikai szempontból •— nem utolsó sorban a még mindig várakozó áláspontos levő nyugati hatalmak meggyőzésére — fontosnak tar­totta, hogy minél több ilyen nyilatkozat jusson el hozzá. „Méltóztassál sike­res lépéseket tenni, hogy minden juriszdikciók ne csak elfogadják ezen füg­getlenségi nyilatkozványt, hanem hogy adresszeket is írjanak hozzám, mely­ben az ország határozata iránti örömüket kijelentsék, annak fenntartására hűségüket, áldozatkészségüket felajánlják a hazának, és (azt hiszem, te nem magyarázod balra, hanem hazai szükségnek lenni elismered) kormányzósá­gom iránti bizalmukat kijelentsék. Eszközölj, kérlek hasonlót mindenekfelett a hadseregnél is. Ennek nagy momentuma volna. Ez most a fő — a legsürge­tőbb teendő.'' 89 Csány tökéletesen szolidáris volt Kosuthtal, legjobb tehetsé­87 Csány — Kossuth. Kolozsvár, 1849. május 2. OL H 2. OHB 1849:6576. 88 Közli KLÖM XV. 273—274. 89 Kossuth — Csány. Debrecen. 1849. április 20. OL II 103. Közli KLÖM XV. 65— 68.

Next

/
Oldalképek
Tartalom