Kossuth kormánybiztosa, Csány László 1790-1849 - Zalai Gyűjtemény 30. (Zalaegerszeg, 1990)

IV. Katona Tamás: Csány László erdélyi főkormánybiztos (1849.január—május)

mei — és feledve a múltnak vétkeit, ápoló karai közé fogadja hűségre viszszatérendő szász fiait is."

27 Katonai szempontból ezekben a napokban az a vita váltotta ki a legnagyobb izgalmat, vajon csakugyan részt vesznek-e orosz csapatok az erdélyi harcokban. Bem meg volt győződve róla, hogy igen, Csány viszont nem akart hinni benne. Az első hírek még február közepéről származtak. „A székelyekkel csodálatos seregek is verekedtek — mindennemű muszka öltönyben — kiket a gaz szászok felruháztak — és komédiájukkal effektust idéztek elő" — írta Csány Kossuthnak február 13-án.

28 Február 20-án újból biztosította az Országos Honvédelmi Bizottmányt, hogy „Gaál ezredes verekedése nem muszkákkal, hanem, mint később értesítve vagyok, muszka gúnyákba öltözött oláh bojárok kíséretéből felfogadottakkal történt". Ennek ellenére úgy ítélte: „nem fogna ártani közlekedésbe jönni a kormánynak a muszka udvarral annyiból, hogy ne engedje Oláhországból a visszaélést hatalmának használata ürügye alatt".

29 Kossuthot a hírek érthető nyugtalansággal töltötték el. Már február 17én hiteles tudósításokat kért Csánytól,

30 február 23-án pedig hosszabban fog lalkozik a kérdéssel: „Akár muszkák voltak a Brassó táján velünk ütközött idegen katonák — akár nem, annyi bizonyos, hogy a Siebenbürger Bothe február 12-i száma azt írja, hogy a szászok kérelmére Szkarjatyin ezredes s császári generáladjutáns vezérlete alatt 1500 muszka ment be Nagyszebenbe, s Brassóba, s ez utóbbi helyen velünk ütköztek is. Ez legyen bár hazugság, elegendő ok és alkalom arra, hogy diplomatikai kérdés intéztessék a határszélen kommandírozó orosz generális útján az orosz császári kormányhoz. Használja ezen alkalmat a kormány nevében országos biztos úr a muszka udvarnak ügyünket fő vonásokban előterjeszteni." Azért is nevezetes ez a Kossuth-levél, mert ebben tett először említést arról az elgondolásról, hogy Habsburguralkodó helyyett más királyt lehetne adni az országnak. „Szóban — de írásban nem —, ha biztos követe leend önnek, óvatosan említhetné a Leuchtenberg nevet" — írta Csánynak.

31 Leuchtenberg herceg a cár veje volt, és mivel Kossuth trónfosztási elképzelései nem jelentették a köztársaság kikiáltását, egyik lehetséges magyar trónvárományosnak (még 1849 augusztusában is) a cári családnak ezt a rokonát tekintette. Csány változatlanul nem akart hitelt adni az orosz beavatkozásról szóló híreknek. Február 27-én a következőket írta róla Kossuthnak: ..Bem erősen hiszi, hogy muszkákkal van dolgunk — ezen hitében megerősíti őt elnök úrral közlött Siebenbürger Bothe és egy tiszti jelentés — én azt hiszem, hogy szász gazság."

32 Még március 10-e körül is bizonyos volt benne, hogy neki van igaza: „Mindennap újabb meg újabb tudósítások győznek meg arról, hogy nem muszkák, hanem muszka gúnyákba öltöztetett oláh és szászok, kik27 Közli Nóvák i. m. 304—307. 28 Csány — Kossuth. Kolozsvár, 1849. február 13. OL H 2. OHB 1849:2059. -''Csány — Kossuth. Kolozsvár, 1849. február 20. OL H 2. OHB 1849:3562. 30 Kossuth — Csány. Debrecen, 1849. február 17. OL H 2. OHB 1849:2059. Közli KLÖM XIV. 471—473. 31 Kossuth — Csány. Debrecen, 1849. február 23. OL H 103. Közli KLÖM XIV. 534—537. 32 Csány — Kossuth. Beszterce, 1849. február 27. OL H. 2. OHB 1849:2778.