Kossuth kormánybiztosa, Csány László 1790-1849 - Zalai Gyűjtemény 30. (Zalaegerszeg, 1990)
IV. Katona Tamás: Csány László erdélyi főkormánybiztos (1849.január—május)
Josef Schurtter cs. kir. vezérőrnagy is, aki szép szóval és fenyegetésekkel le akarta beszélni a határőröket a magyar ügy melletti kiállásról. 18 Bem február 12-én fordult a székelyekhez, ekkor azonban Kiss Sándor alezredes már útban volt hadoszlopával, és csakhamar egyesült Bem csapatával. Azt a Kossuthtól származó elképzelést, hogy az erdélyi megyékben, vidékeken és székekben a magyarországi vármegyék szokásos illetményeit vezessék be, Csány iparkodott azonnal valóra váltani. Február 3-i, többször idézett jelentésében ezeket írta Kossuthnak: „A tisztviselők fizetése érdemében magyar lábra a rendeletet kiadtam — láttam az itteni fizetések sémáját — valóságos szatíra — nálunk egy négylovas kocsisnak igen sokkal több fizetése van — szegény Erdély! Nem tartok ennél most a hallottaknál és egy kissé már a tapasztaltaknál fogva is szerencsétlenebb országot a világban — egykor a történetben meselapoknak fognak tartani a mái események irata." Nem pénzügyi nehézségek miatt, hanem a hadihelyzet állandó változásai következtében mégis nehezen haladt a szándék megvalósítása: Zaránd vármegye kormánybiztosát, Sántha Györgyöt pl. csak március 16-án sürgeti az intézkedés haladéktalan végrehajtására. 19 Az újdonsült erdélyi kormánybiztos számára a legnagyobb, a legnehezebben megoldható gondot a nemzetiségi küzdelmek jelentették. Csány tisztánlátását nem homályosította el valamiféle tévesen értelmezett hazafiság — ha voltak előítéletei, ezek inkább a szászokra vonatkoztak, mint a románokra. „Erdély még mindig a legborzasztóbb jeleneteknek színhelye, a vérengző események, rablások, gyújtogatások napirenden vannak — és kölcsönösen gyakoroltatnak egy helyt az oláhok, másutt a magyarok által — ez egy igazi, betű szerinti irtóháború" — írta február 3-án. Majd február 10-én, amikor megtudta, hogy Hauk alezredes szász légiót akar szervezni a magyarok oldalán, ingerülten kirohant: „ezen eszme a legszerencsétlenebb, mely ember agyában keletkezhetett — Erdélyben, a sír örvényéhez a szászoktól hurcolt Erdélyben szász légió! Nem vagyok gyenge idegzetű — de ha egy oláht látok, borsódzik a hatom, s azt nézem, piszkos kezén vagy gúnyáján nem mutatkozik-e egy legyilkolt magyarnak vérfoltja. Ha egy szászot hoz utamba a véletlen, undorral kerülöm ki azt, mint olyan lényt, melynek leheletét veszélyesebbnek tartom azénál, kivel keleten érintkezésbe halandó csak irtózva jő. — Az oláh felhasználtatott baromi butaságában, nyomott állásánál fogva, vak eszközül a szász által, és felköltött dákoromán büszke szabadságvágyában a szász által, szent mitosz személyesített ördöge által fajtánk kiirtására uszíttatott — és most, amikor a kiprédált, leégetett magyar falvak romjai alatt a kiirtott lakosok szorgalmának maradványát még tűz emészti, mikor a megnyúzott szenvedő a kínzás ezer nemei közt alig hörögte ki lelkét, el jő egy német, hogy a gyilkosnak gyilkot adjon kezébe még egészen nem teljesíthetett vétke bevégzésére. — Ennél gonoszabb gondolatot képzelni sem tudok — ls Közli: Kőváry László: Okmánytár az 1848—9-ki erdélyi eseményekhez. Kolozsvár, 1861. 154—155. 19 Csány — Sántha György. Kolozsvár, 1849. március 16. Közli: Hegyesi Márton: Az 1849-ik évi havasi hadjárat történetéhez. Hazánk IV. Bp. 1885. 714.
