Kossuth kormánybiztosa, Csány László 1790-1849 - Zalai Gyűjtemény 30. (Zalaegerszeg, 1990)
IV. Katona Tamás: Csány László erdélyi főkormánybiztos (1849.január—május)
ni nem, lehetvén." Ehhez a bekezdéshez Kossuth saját kezűleg hozzáfűzött egy másikat is, amelyben már gyakorlati elképzeléseket fogalmaz meg: „Amazok — az oláh határőrezredek — mindenekelőtt tökéletesen lefegyverezendők, katonai szerkezetök eltörlendő, s különben is más hatóságokból lévén kikebelezve, a szomszéd hatóságokba beolvasztásuk tanácsosnak látszik. De szükség leend azon szomszéd hatóságok jobbjaival a beolvasztás iránt értekezni, nehogy egy ilyen territoriális akcesszió valamelyik szomszéd hatóságban morális veszélyt szüljön. " Megjegyzendő, hogy a határőrség felszámolásának gondolata egészen eltérő indulatokat váltott ki székelyekből és románokból. A szabad székely számára lesüllyedést jelentett a határőri életmód, a román jobbágy számára emelkedést, súlyosabb függőségből elfogadhatóbb függőségbe kerülést. Egész vidékek román jobbágysága kérte évtizedek óta, hogy hadd vegye fel a fegyvert, ha ez az ára a hűbéri szolgáltatásoktól való szabadulásnak. így aztán a gondolat a Székelyföldön osztatlan örömet okozott, a román határőrezredek területén viszont a jobbágysorba való visszasüllyedés — egyébként oktalan — rémképét vetítette előre. 8 A következő pontokban Kossuth összefoglalta, mit lehet hirtelenjében az erdélyi lakosság rokonszenvének megnyerésére tenni. A 4. pont a jobbágyaikat elvesztett erdélyi földbirtokosok kármentesítéséről szólt. Az úrbéri kármentesítés ügyében Kossuth egyfajta bizottságot akart Erdélyben életre hívni, amely aztán felmérné, miért is kellene fizetni — mivel „az országgyűlés, mert hamar akar adni, evaluációba nem fog ereszkedni, hanem vagy két-három osztályzat szerint, vagy minden különbség nélkül adand egy pausálét". Az erdélyi földtehermentesítést ugyanis nemcsak az tette nehézkessé, hogy az erdélyi országgyűlés csak júniusban hozta meg a maga jobbágyfelszabadító törvényéit, hanem az is, hogy itt nem volt korábban úrbér-rendezés, és ez nagyon nehézzé tette annak megállapítását, mely birtokok kerüljenek paraszti kézre. A következő pont egy régi erdélyi baj orvoslására tett kísérletet. A folyóvölgyekben rendkívül hosszan elnyúló vagy pedig apró darabokból álló erdélyi magyar megyékben már csak e földrajzi okok miatt is viszonylag sok tisztviselőre volt szükség, ezeket azonban nem tudták tisztességesen fizetni. Nem volt sokkal különb a helyzet a kisebb szász vagy székely székekben sem. Kossuth úgy ítélte, hogy kevesebb, de jobban fizetett tisztviselőtől sokkal hatékonyabb munka várható, ezért — és természetesen a rokonszenv megnyerése kedvéért is — előírta Csánynak, hogy a törvényhatósági tisztviselők fizetését „magyarországi lábra" emelje: „Mi végett minden megye és székely szók második osztályú magyarországi megyéhez parifikálandó, mint például Szabolcs, melynek fizetési sémáját ide rekesztem." A 6. pont a volt erdélyi főhivaitalok ügyében intézkedett. Mint az előző pontból is látható, Kossuth a magyarországi és erdélyi intézmények egymáshoz való minél gyorsabb közelítését szorgalmazta. Nyilvánvaló, volt, hogy az unió kimondása után a volt erdélyi főkormányszékre, a. guberniumra nincs tovább szükség, az igazságszolgáltatásra nézve azonban szükséges volt, hogy A határőrkérdésről legújabban Miskolczy i. m. passim.
