Kossuth kormánybiztosa, Csány László 1790-1849 - Zalai Gyűjtemény 30. (Zalaegerszeg, 1990)

IV. Katona Tamás: Csány László erdélyi főkormánybiztos (1849.január—május)

telt; távol tartanak az ország ügyétől vidéki ármányt, büntettetik a vétket és árulást, s felelősség mellett végrehajtják s végrehajtatják a kormány rendeleteit, ellenőrködnek, hogy mindenki a hazai iránt kötelességét teljesítse s jogait át ne hágja; és hatályosan őrködnek a nemzet érdekei felett." Az új kormánybiztosokat Csány látta el pénzzel.

1 Csány hozzá is látott új jogkörének gyakorlásához. Január 10-én Görgeynek, január 11-én Perczelnek írt saját kezű levelet, és az új haditerv kimunkálásában is részt vett. Éppen Csány Debrecenbe érkezésének napján hozták meg az első fontos intézkedéseket: a Kassánál január 4-én csatát vesztő Mészáros Lázár vezérőrnagy helyett a sebtében ezredessé előléptetett Klapka György vette át a Schlik altábornagy cs. kir. hadtestével szemben álló magyar csapatok parancsnokságát, a délvidéki magyar erőket pedig egy gyenge dandár kivételével felrendelték a Tisza-vonal védelmére. Mikor pedig Vetter Antal vezérőrnagy, a honvéd vezérkar főnöke is Debrecenbe érkezett (feltehetően január 10-én), elhatározták, hogy Görgeyt is visszatérítik északnyugati irányú, Lipótvár felé tartó előnyomulásából, és a többi magyar haderővel való egyesülésre szólítják fel. Ez tökéletesen megegyezett Csány véleményével. Január 9-én este Kossuthnak írt levelében ő javasolta a Vetterrel való tanácskozást, és kijelentette: „ha elvesz Magyarország, azért vesz el, mert szabadságharca soha ily rosszul nem volt vezérelve; ahelyett, hogy öszszesítenénk erőnket, mindinkább eldaraboljuk". Január 10-én pedig így ír Görgeynek: „egyesülve meg fogjuk menteni a hazát; eldarabolt erővel a históriának csak nevetséges lapokat szolgáltatunk."

2 Január 13-án nemcsak Luzsénszky és Ragályi megbízólevelével foglalkozik Kossuth: ezen a napon mondja el nagy országgyűlési beszédét az önvédelmi harc jogosságáról és folytatásának lehetőségeiről. A képviselőház gyakorlatilag egyhangúan támogatta Kossuthot, mert a Windisch-Grätz követelte feltétel nélküli meghódolásra nemcsak a radikálisok nem voltak hajlandók, hanem az ekkor tájt alakuló ún. Békepárt sem. Kossuth tehát, bármennyi politikai és katonai aggodalom halmozódott is fel benne, mégis valamivel több önbizalommal számolhatott be január 19-én Szemere Bertalannak, az Országos Honvédelmi Bizottmány tagjának és egyszersmind Felső-Magyarország teljhatalmú országos biztosának a határozatokról. A Görgey seregéről szóló bekezdés végén megemlíti Csány nevét is: „Rendelkeztünk, hogy a sereg 1 Csány erdélyi főkormánybiztosi iratai jelenleg a magyar kutatás számára hozzáférhetetlenek, a román Tudományos Akadémia kolozsvári fiókjának levéltárában vannak. (Egy részük Bukarestből került vissza, más részük Aradról.) Emiatt a tanulmány kénytelen a Magyarországon fellelhető Csány iratok mellett (mindenekelőtt az Országos Levéltár H 2 fondja, tehát az Országos Honvédelmi Bizottmány iratai) fokozott mértékben támaszkodni a nyomtatásban már kiadott forrásokra, illetve azokra a Romániában megjelent tanulmányokra, amelyek felhasználták és idézik az eredeti iratokat. Az új kormánybiztosoknak szóló nyílt rendelet: Kossuth — Luzsénszky Pál, Ragályi Ferdinánd. Debrecen. 1849. január 13. OL H 2. OHB 1849:364. 2 Csány — Kossuth, 1849. január 9. körül. OL H 103. (Csány László kormánybiztos iratai. (Nem iktatott fogalmazatok. Csány — Görgey Artúr. Debrecen, 1849. január 10. OL H 103. Nem iktatott fogalmazatok.