Kossuth kormánybiztosa, Csány László 1790-1849 - Zalai Gyűjtemény 30. (Zalaegerszeg, 1990)

III. Hermann Róbert: Csány László, mint a feldunai hadtest kormánybiztosa (1848. szeptember 29.—1849. januar 18.)

Csány igyekezett is eleget tenni a megbízásoknak. Január 3-án hirdet­ményben közölte a főváros lakosságával-az OHB és az országgyűlés távozásá­nak hírét, ill. saját megbízatását. Kossuthtól az első magánlevelet ezen a na­pon kapta. Az elnök január 2-án válaszolt Csány január 1-i jelentésére, tőle szokatlan módon meglehetősen barátságtalan hangon: „Lehangolásról beszél­nek, különös! — ha lehangol valami, az örökös retiráda és csatavesztés hangol­hatott, de a kormány székhelyének áttétele az, aminek emelnie kellene, mert ez azon határozásra mutat, hogy bizon még Budapest elvesztésével sem adjuk fel az országot, hanem reá támaszkodunk a magyarság tőzsgyökeres vidékei­re". Megrótta Csányt, hogy az ..egypár száz ezer forintot" kért; „tessék hát megfontolni orsz. biztos úrnak, hogy így is, mikor még csatavesztési zavar nél­kül indíthattuk a bankműhelyt, legalább tíz napig nem készíthetünk pénzt — mert nem tréfa ám egy gyárt elvinni — mi történt volna, ha egy csatát vesz­tünk?" Kérte Csánvt, takarékoskodjék a pénzzel, mert most még tud neki 200 000 forintot küldeni, de utána jónéhány napig nem. A pénzt pedig csak a hadsereg ellátására fordítsa, semmi másra, de ne tegyen különbséget sereg és sereg között. Intézkedjen a ruhatár és a fegyverraktár elszállításáról; „ha ez van és a sereg nem retirai mindig, vagy legalább csatázva retirai, meg lehet menteni a hazát : de én azon lehangolt seregnek egy ütközetére a nemzet sor­sát nem bízhatnám: én Pest elvesztével az országot nem adom fel, azért azt gondolom, erélyesebb lépést nem tehetett a diéta, mint midőn azt monda: ^menjünk Debrecenbe, mert ha Pest elveszne is, a hazát védeni meg nem szű­nünk«". Elhatárolta magát az országgyűlési küldöttségtől is. „Az alkudeputá­ció nem az én művem. Ez bolondság, mert sikere nem lesz, nem lehet, de épp ezért ártalom sem lesz belőle." E napokból meglehetősen hiányos a Csány—Kossuth levélváltás sorozata. Csány leveleiből jónéhányat nem ismerünk. Fennmaradt egy datálatlan fogal­mazvány, amelynek tartalmából azonban nyilvánvaló, hogy már a január 2-i haditanács után keletkezett. A fogalmazvány hangjából jól érzékelhető az a keserűség, amely elfogta Csányt a haditanács határozatai miatt. Afféle lemon­dőlevélnek tűnik, s Csány ekkor dönthetett úgy, hogy nem követi a feldunai hadtestet északnyugat felé: .,A hazának nyilvánosan mutatkozó első vészper­ceitől a mai napig felhasználtam minden tehetségemet arra, hogy a kormány­nak bennem helyezett bizalmának megfeleljek. Mennyire voltam szerencsés terhes feladatomat megoldani, annak megítélése a kormányt, a magyar hadse­reget s a közönséget illeti; mit jó akarattal, tiszta szándékkal, erőmnek meg­feszítésével eszkezelni képes voltam, arra készségemet bebizonyítottam; aminő hibák mutatkozhatnak eljárásomban, azt a körülményeknek és nem igyekeze­tem hiányának méltóztassék a Hv. Bizottvány tulajdonítani. — Most, midőn a körülmények úgy alakulnak, hogy a magyar hadsereg működésének nem egy főtábor vezényletétől fog irány adatni, egészen feleslegessé vált az én hivata­lom, azért most, midőn a fővárosok általadatnak az ellenségnek ..." — és itt megszakad a fogalmazvány. Nem tudni, hogy Csány ennek a csonka fogalmaz­ványnak a teljes tisztázatát küldte-e meg Kossuthnak, de az bizonyos, hogy január 3-án értesítette az elnököt az előző napi haditanács határozatairól. Aznap délután Téténynél Görgei egyik dandára sikeres utóvédi ütközetet vívott Ottinger vértesei ellen. A tábornok már támadni akart, amikor azt a

Next

/
Oldalképek
Tartalom