Kossuth kormánybiztosa, Csány László 1790-1849 - Zalai Gyűjtemény 30. (Zalaegerszeg, 1990)
III. Hermann Róbert: Csány László, mint a feldunai hadtest kormánybiztosa (1848. szeptember 29.—1849. januar 18.)
Csány igyekezett is eleget tenni a megbízásoknak. Január 3-án hirdetményben közölte a főváros lakosságával-az OHB és az országgyűlés távozásának hírét, ill. saját megbízatását. Kossuthtól az első magánlevelet ezen a napon kapta. Az elnök január 2-án válaszolt Csány január 1-i jelentésére, tőle szokatlan módon meglehetősen barátságtalan hangon: „Lehangolásról beszélnek, különös! — ha lehangol valami, az örökös retiráda és csatavesztés hangolhatott, de a kormány székhelyének áttétele az, aminek emelnie kellene, mert ez azon határozásra mutat, hogy bizon még Budapest elvesztésével sem adjuk fel az országot, hanem reá támaszkodunk a magyarság tőzsgyökeres vidékeire". Megrótta Csányt, hogy az ..egypár száz ezer forintot" kért; „tessék hát megfontolni orsz. biztos úrnak, hogy így is, mikor még csatavesztési zavar nélkül indíthattuk a bankműhelyt, legalább tíz napig nem készíthetünk pénzt — mert nem tréfa ám egy gyárt elvinni — mi történt volna, ha egy csatát vesztünk?" Kérte Csánvt, takarékoskodjék a pénzzel, mert most még tud neki 200 000 forintot küldeni, de utána jónéhány napig nem. A pénzt pedig csak a hadsereg ellátására fordítsa, semmi másra, de ne tegyen különbséget sereg és sereg között. Intézkedjen a ruhatár és a fegyverraktár elszállításáról; „ha ez van és a sereg nem retirai mindig, vagy legalább csatázva retirai, meg lehet menteni a hazát : de én azon lehangolt seregnek egy ütközetére a nemzet sorsát nem bízhatnám: én Pest elvesztével az országot nem adom fel, azért azt gondolom, erélyesebb lépést nem tehetett a diéta, mint midőn azt monda: ^menjünk Debrecenbe, mert ha Pest elveszne is, a hazát védeni meg nem szűnünk«". Elhatárolta magát az országgyűlési küldöttségtől is. „Az alkudeputáció nem az én művem. Ez bolondság, mert sikere nem lesz, nem lehet, de épp ezért ártalom sem lesz belőle." E napokból meglehetősen hiányos a Csány—Kossuth levélváltás sorozata. Csány leveleiből jónéhányat nem ismerünk. Fennmaradt egy datálatlan fogalmazvány, amelynek tartalmából azonban nyilvánvaló, hogy már a január 2-i haditanács után keletkezett. A fogalmazvány hangjából jól érzékelhető az a keserűség, amely elfogta Csányt a haditanács határozatai miatt. Afféle lemondőlevélnek tűnik, s Csány ekkor dönthetett úgy, hogy nem követi a feldunai hadtestet északnyugat felé: .,A hazának nyilvánosan mutatkozó első vészperceitől a mai napig felhasználtam minden tehetségemet arra, hogy a kormánynak bennem helyezett bizalmának megfeleljek. Mennyire voltam szerencsés terhes feladatomat megoldani, annak megítélése a kormányt, a magyar hadsereget s a közönséget illeti; mit jó akarattal, tiszta szándékkal, erőmnek megfeszítésével eszkezelni képes voltam, arra készségemet bebizonyítottam; aminő hibák mutatkozhatnak eljárásomban, azt a körülményeknek és nem igyekezetem hiányának méltóztassék a Hv. Bizottvány tulajdonítani. — Most, midőn a körülmények úgy alakulnak, hogy a magyar hadsereg működésének nem egy főtábor vezényletétől fog irány adatni, egészen feleslegessé vált az én hivatalom, azért most, midőn a fővárosok általadatnak az ellenségnek ..." — és itt megszakad a fogalmazvány. Nem tudni, hogy Csány ennek a csonka fogalmazványnak a teljes tisztázatát küldte-e meg Kossuthnak, de az bizonyos, hogy január 3-án értesítette az elnököt az előző napi haditanács határozatairól. Aznap délután Téténynél Görgei egyik dandára sikeres utóvédi ütközetet vívott Ottinger vértesei ellen. A tábornok már támadni akart, amikor azt a