Kossuth kormánybiztosa, Csány László 1790-1849 - Zalai Gyűjtemény 30. (Zalaegerszeg, 1990)
III. Hermann Róbert: Csány László, mint a feldunai hadtest kormánybiztosa (1848. szeptember 29.—1849. januar 18.)
vezető fő- vagy mellék- vagy erdei utaknak fazúzással, elárkolással, torlaszszal minden haladék nélkül leendő elzárására". Kossuth levelét este 10-kor Budafokon kapta meg, s rögtön válaszolt is rá. Közölte az elnökkel, hogy másnap reggel 7-kor Pestre megy értekezés végett. „Rendüléstelen állok, míg mozogni tudok, csak még néhány napig legyen időnk seregeink gyűjtésére; a közel Tisza felköltésére még van idő" — folytatta. „Görgeinek megmondanám, jókor hozzon mindent rendbe a táborra nézve, hogy szükség esetében rendeletedre bemehessen. — Perczel már gyalogságát, mint Görgei mondja, magához vonta. — Vetterrel jó az expediens; így valahogy csak megyünk velők valamire. — Nekünk azon kívül, mit már küldöttéi, el merem mondani, nincsen több 14 ezer emberünknél; így kell napról napra kisebb számot írni; sok elmaradt, sokat elfogtak, 7000 Komáromban, Querlonde nincs a fentebbi számban. — Óhajtalak látni, ki tudja még hol másutt? csak a Duna be ne fagyjon" — zárta levelét Csány. 174 Kossuth azonban éjfél után elhagyta a fővárost, s vele távozott az OHB több tagja (kivéve Madarászt és Nyáryt) és az országgyűlési képviselők többsége. Elutazása előtt utasította a Pénzügyminisztériumot, hogy Csánynak és Vetternek annyi pénzt és annyiszor fizessen ki, amennyit és ahányszor „az említett urak kívánandják". Az országgyűlés ezt megelőző, a Debrecenbe áttelepülésről döntő nyilvános ülésén pedig, saját korábbi véleményével ellentétben úgy vélte, hogy elég Csány teljhatalmú kormánybiztosi hatalmát Budapestre kiterjeszteni, s nincs szükség mások megbízására. Gyakorlatilag mégis hárman intézték a főváros kiürítését és a készletek elszállítását: Csány, Vetter és (legalábbis január 1-én) Madarász. Január 1-én Csány a budafoki főhadiszállásról Pestre ment, de senkit sem talált ott. ,,Azt sem tudtam, kihez intézzem első szavamat, első lépésemet? A várost úgy leltem, mint képzelhetni a pestistül fenyegetett halálos vésszel szemközt néző testületet, lehangolva minden, minden különbség nélkül az elhagyatás szomorú érzetében". Végül Vetter tábornokkal sikerült beszélnie; Vetter maga is bosszús volt az OHB és a képviselők gyors távozása miatt. Ha Vetter emlékiratainak hihetünk, Kossuth — előző megállapodásukkal ellentétben — határozott intézkedések és útmutatások nélkül hagyta őt Pesten, csupán egy rövid levélben tudatta vele, hogy Csány megérkeztéig ráruházta a katonai és polgári teljhatalmat. Vetter közölte Csányval, hogy a táborkari főnökséget, ami ekkor egyet jelentett Görgei, Perczel és Répásy működésének öszszehangolásával, örömmel folytatja. Csány is úgy vélte, ez a legjobb megoldás, mert Vetternek, mind Görgei, mind Perczel „alárendeli nézetét". Csány ezen a napon értesült arról, hogy az országgyűlés követséget küldött Windisch-Grätz táborába. „Az a Windisch-Grätzhez küldés, Jósef Ferenc császárhoz-e, királyhoz-e? az Isten ki tudja, rosszabb hatású egy csatavesztésnél. Az maga jobban felbátorítja az ellenséget egy győzelemnél, és a következése, teljes bizonyossággal mondom, semmi, sőt nem semmi, hanem egy nagyszerű büszke megbántása leend a nemzetnek; az Elnök úrnak akarta nem lehetett" — írta róla Kossuthnak. Levelében szemrehányást tett amiatt is, hogy nem várták be őt Pesten, mert „egy pár napi előkészület előkészítette '''Perczel Miklós levele: W II. 414. o. Görgei levele: OL Csány Vegyes. Csány Kossuthnak: NIF d. sz. Részleteit ld. Barta 1955. 73. o.
