Kossuth kormánybiztosa, Csány László 1790-1849 - Zalai Gyűjtemény 30. (Zalaegerszeg, 1990)

I. Molnár András: Csány László a zalai reformellenzék élén

tétetni fogja: Excellenciádtól, aki ország zászlósa, aki a Fő Törvényszéknél bíró és még elölülő is, mit várhatunk? Excellenciád a mi megyénkben a rosz emberek pártfogója, a maga jószágában az adózó szegénységen tisztjei által zsarolásokat tesz (...)! Ml Excellenciádhoz minden bizodalmunkat el vesztettük, és azért mi art 36:1536. a végett repraesentálunk Őfelségének, hogy Exoellenciádat hivatal játul megfosztani, s minket ezen igától megmenteni méltóztasson!"

45 A vérig sértett Amadé elhagyta a közgyűlés színhelyét, és a megyében sem maradt már sokáig. Az ellenzék tiltakozása ugyanis eredményre vezetett, és az uralkodó 1824-ben felmentette Amadét, helyette gróf Batthyány Imrét nevezte ki főispáni helyettesnek. Az új adminisztrátor azután rövidesen (1825-ben) megtartotta az Amadé által már többször elhalasztott tisztújítást, amelyen végzetes vereséget szenvedtek Sümeghy kormánypárti hívei.

46 Csány ettől kezdve mint a helyi ellenzék oszlopos tagja, vett részt a tisztújításokat előkészítő korteskedésekben, és e korteskedések egyik vezetőjévé vált. Sőt, mint a tisztújítási rendszabályokat kidolgozó és felülvizsgáló választmányok tagja, közvetve is befolyásolhatta azok kimenetelét/

17 A megyében viszonylag nagy számú, mintegy 6000 választójoggal rendelkező nemes élt az 1830^as években,

48 a leglényegesebb kérdéseket az ő tömeges szavazatuk döntötte el. Az 1819-es királyi rendelet után, amely előírta a fejenkénti szavazást, ezrével jelentek meg a tisztújításokon. Noha az 1819-es rendeletet 1827-ben visszavonták, és később egyre kevesebbszer került sor fejenkénti szavazásra (1834 után egyszer sem), mégsem csökkent a nemesség részvételi aránya, nem tért vissza a régi, tekintélyelvű szavazási mód. Nem a legvagyonosabb, legtekintélyesebb jelölt mellé álltak ezután a választók, hanem amellé, aki kellőképpen megfizette (etette, itatta) őket. A tisztújításokon így kulcsszerephez jutottak a választókat szervező kortesek.

49 Csány Lászlót unokatestvérei már 1832-ben azzal vádolták, hogy mivel István bátyjával együtt „nagy restaurátorok", nekik a tisztviselők lekötelezettek, és velük szemben elfogultak. Csány tagadta ezt, mondván: „mink a restaurációkban kevés befolyással lehetünk, mert egyikünk a katonaságban nyert sok sebet, másikunk pedig sok esztendők óta tartó, s alkalmasint tökéletesen meg sem orvosolható betegségeink miatt többnyire szobánkat őrizni kénteleníttetünk (...), egyébiránt pedig ily nemes megyében még csak képzelni se lehet, hogy egy-két individum a restaurációkban a folyamodó által rebesgetett befolyással lehessen." Csány állításával ellentétben most az egyszer rokonainak 45 ZML. Letétek, Vegyes egyedi iratok gyűjteménye. Tolnay Gábor levele a veszprémi püspöknek. Sümeg, 1823. október 30. Kiadta Bátorfi II. köt. 145—148. o., vö. Nóvák 272. o., és Ferenczi Zoltán: Deák élete. Bp. 1904. I. köt. 68—70. o. Erre az esetre utalt Széchenyi István 1824. január 9-i naplóbejegyzése: ,,im Comitat Szála: Gr(aí) Amadé insultirt wurde, und eindlich resignirte" (Gróf Széchenyi István naplói, szerk. Viszota Gyula Bp. 1926. 2. kötet 443. p.) 46 ZML. Kgy. jkv. 1825:1649. 47 A tisztújítási rendszabályokat kidolgozó választmányok névsorai Csány résztvételével: ZML Kgy. jkv. 1834:530., 1840:829., 1843:1780. 48 ZML. Zala megye nemességének választójogi összeírása. 1834. 49

A zalai tisztújítások jogi szabályozásáról és végrehajtásáról Molnár András: Zala megye reformkori tisztújításai. 1819—1847. In: Levéltári Szemle 1989. 3. 18— 30. p.