Kossuth kormánybiztosa, Csány László 1790-1849 - Zalai Gyűjtemény 30. (Zalaegerszeg, 1990)

III. Hermann Róbert: Csány László, mint a feldunai hadtest kormánybiztosa (1848. szeptember 29.—1849. januar 18.)

A tanácskozásról Csányt Pulszky értesítette Kollmann elbeszélése alapján, Móga pedig közölte az elnökkel Windisch-Grätz felhívását. Kossuth joggal aggódott az előző esti haditanács és Windisch-Grätz felszólítása miatt. Ezért közölte Mógával, hogy biztos akar lenni a tisztikar hangulatában, s minden tiszttől nyilatkozatot kér, hogy hajlandó engedelmeskedni az OHB-nak és az országgyűlésnek. Másnap, 25-én Móga meghozta a tisztikar nyilatkozatait. A sorezredi alakulatok közül határozottan nyilatkozott a 4. és a 10. huszárezred ill. a 34. gyalogezred két zászlóaljának tisztikara. Reggelre Kossuth összehívta a tisztikart. Felolvasta előttük Windisch-Grätz felhívását, s az általa arra adott választ. Ezt követően beszédet mondott. Ebben hibáztatta, hogy a magyar sereg nem üldözte Jellacicot, ill. hogy az osztrákok nem fegyverezték le a bánt, de méltányolta a tisztikar morális szempontjait és kételyeit. A beszéd hatása frenetikus volt, több már leköszönt tiszt visszavette a lemondását. Az emlékirat kézbesítésével Kossuth Ivánka Imre ezredest bízta meg. Mielőtt Ivánka elindult, Kossuth értekezett vele az újabb támadás esélyeiről. Ivánka, aki korábban határozottan követelte Jellacic üldözését, katonailag reménytelennek mondta a vállalkozást, s azt javasolta, hogy ha már támadnak, teljes erővel nyomuljanak be Ausztriába, de úgy, hogy a sereg épségben vissza is térhessen. Kossuth azt is megkérdezte, mi lenne szerinte a teendő, ha a sereg nem vonul be Ausztriába. Ivánka javasolta a sereg megtisztítását azoktól a csapatoktól, amelyek nem a háború végéig vállalták a szolgálatot. A beszélgetésen Ivánka szerint jelen volt Görgei és Pázmándy is; Görgei ezt az epizódot nem említi.

36 Az ezt követő események nem egészen világosak. A következő haditanács csak október 26-án ült össze. Erre mutat Csány október 25-én küldött egyik jelentésének azon kitétele, hogy „holnapi napon fog elválni, váljon a Lajtán harmadszor is átkelendünk-é? azon minden részről határozott szándokkal, hogy többé eredmény nélkül vissza ne vonuljunk". Csány emellett beszámolt a hadsereg ellátásának gondjairól, pénzt és lőszert kért, tudósított Kossuth megjelenésének kedvező hatásáról, s a Kossuth által tartott tiszti tanácskozásról is. Kossuth pedig igyekezett megteremteni az előnyomulás hangulati feltételeit. Az október 23-i haditanácson ugyan vereséget szenvedett, de a 25-i tiszti tanácskozás hangulata a legjóbbakkal kecsegtette. Október 25—26-án végiglátogatta a tábort, több helyen beszédet mondott, s pld. a képviselők vadászcsapatának tagjai által is igyekezett a sereg hangulatára hatni. A tisztikar egy része ugyan továbbra sem rajongott a határátlépés gondolatáért, s Windisch-Grätz nyilatkozata után nem is akart ehhez asszisztálni. Teleky Ádám, Holtsche és Begg lemondott, Móga nyugalmaztatását kérte, s beadta lemondását néhány más tiszt is. A legénységben is volt némi bizonytalanság; a gömöri önkéntes mozgó nemzetőrök azt mondogatták „hogy jó volna nem menni, de miután Görgei ezredes kiadta a parancsot, hogy ha 3 ember összejővén, okoskodni mer a menetel vagy nem menetel felett, agyonlöveti az Isten fiát is, lőn nagy csendesség". A hangulat azonban egyre inkább a határátlépés helyeslése felé fordult. Görgei emlékirata szerint újabb haditanácsot nem tartottak, de az iratok36 Kossuth és a tisztikar első tanácskozására: KLÖM XIII. 275—277. és 282. o., Ivánka 34. o., Zámbelly 186. o., GA I. 210. o., Gl I. 17—18. o. Görgey—Katona 126— 128. o. és Pulszkyné 203—204. o. Ivánka és Kossuth beszélgetése: Ivánka 34— 36. o.