Kossuth kormánybiztosa, Csány László 1790-1849 - Zalai Gyűjtemény 30. (Zalaegerszeg, 1990)
III. Hermann Róbert: Csány László, mint a feldunai hadtest kormánybiztosa (1848. szeptember 29.—1849. januar 18.)
gyűlésileg kijelenteni Jellacicnak szó- és hitszegését a fegyverszünetben, ezt Európával tudatni és megértesíteni (megértetni), hogy a tiszti becsületességgel ellenkezik vele és az általa pártolt ügy mellett szolgálni". A királyi manifesztum hatásától azonban így is tartott. „Most késértetbe jönnek főbb katonatiszteink. Még nem tudhatom, hogy állják ki a próbát?" 7 Október 6-án 11 órakor, immáron Bábolnán Csány összehívta a tisztikart, s közölte velük a hírt. A tisztek biztosították Csányt, hogy „saját sorsukat a haza érdekeinek alárendelendik" a sukorói haditanácson lefektetett alapelvek értelmében. Ugyanakkor Móga és vezérkara kijelentette, hogy az országgyűlésnek ki kell mondania „a további hadi működések politikai irányát, mihez magát a hadsereg ezentúl alkalmaztathassa". A sukorói alapelveket pedig úgy értelmezték, hogy az országgyűlési határozat vételéig a hadsereg Győrbe vonul, s ha az ellenséggel szembekerül, „teljes elszántsággal és bátorsággal véle megverekedik". 8 Ujabb hírek érkeztek Fehérvárról is. Ezek szerint csata ugyan még mindig nem volt, de Görgei őrnagy Tácnál elfogott 1400 határőrt. Kevésbé voltak megnyugtatóak a Pozsony megyéből érkező hírek. Jankó Mihály alispán jelentéseiből világosan kiderült, hogy katonai erő híján nem akadályozhatja meg a környéken lévő cs. kir. alakulatok Jellacichoz való csatlakozását, s kénytelen a horvát sereget élelemmel ellátni. 9 Pázmándy ezen a napon szintén két levelet küldött Csánynak. Az elsőben tudatta Csányval a táci sikert, s hosszan értékelte az október 3-i manifesztumot. Szirmay Páltól Bécsből azt a hírt kapta, hogy Bécsben azt tervezik, Jellacic a küldött segítséggel a Duna bal partjára teszi át a harc színterét. Ezért Pázmándy fontosnak ítélte, hogy a Jellacic előtt hihetőleg már felszedett pozsonyi hidat mielőbb helyrerakják, „mert alkalmasint el kell mennetek". Jellacic Ausztriába követését bajosnak ítélte. Második levelében úgy értékelte az október 3-i manifesztumot, hogy ezentúl Jellaciccsal nem mint horvát bánnal, hanem mint osztrák generálissal „leszen dolgunk". Ezért Jellacicot ki kell űzni az országból, de ..Ausztriába nem lépni át seregünkkel" azért, hogy „ott a népet maga ellen felingerelje Jellacic". Legfontosabbnak Pozsony és a Felvidék védelmét ítélte, hozzátéve, hogy Begg különítményét Tolna és Baranya felé kell küldeni Roth megsemmisítése után. 10 A helyzet valóban bonyolult volt. Jellacic október 5-én értesült az október 3-i manifesztumról. Óváron újabb erősítéseket vont magához, s Pozsonyon át még továbbiakat várhatott. Nem Bécs, hanem Buda felé akart vonulni, s október 6-án Mosón megye tisztikarát összehívta, hivatalfosztottnak nyilvánította őket, s kijelentette, hogy ezentúl az országban nem lesznek megyék, csak Kreis-Amtok. Jellacic tehát korántsem érezte lefutottnak a játszmát s amikor aznap Dahlen altábornagynak írott levelében a pákozdi csata utáni „Flanken7 Szabó jelentése: KLI 426. Csányé: KLÖM XIII. 101—102 o. Az október 3-i manifesztumot október 4-ről 5-re virradó éjjel nyomtatták ki. Az udvar vissza is vonta volna, ha Jellacic ki nem hirdetteti. (Gergely András szíves közlése). 8 A tanácskozásra: KLÖM XIII. 101—102. és 106. o. ill. Deák 237. o. (Kandó okt. 6-i jelentése). !, A hírek: KLÖM XIII. 101. o., OL Csány KLI 428, 424—425. Utóbbi: közli: Görgey —Katona 302—303. o. 10 A két levelet ld. KLÖM XIII. 99—100. o. A KLÖM a két levelet fordított sorrendben közli. Az elsőt ld. még Görgey—Katona 312—313. o.
