Kossuth kormánybiztosa, Csány László 1790-1849 - Zalai Gyűjtemény 30. (Zalaegerszeg, 1990)
II. Szőcs Sebestyén: Csány László kormánybiztosi tevékenysége 1848. áprilisától szeptember végéig
Csány lemondását azonban nem fogadták el, s úgy döntöttek, hogy mindenképpen rá kell őt bírni arra, hogy biztosi tisztét megtartsa. 313 A minisztertanács határozatáról még aznap Szemere értesítette a királyi biztost, s az egész kormány nevében jelentette ki, hogy „mi az ön helyét nem tölthetjük be, ... a kormány Önt nem nélkülözheti, mivel nem nélkülözheti a haza, és nem nélkülözheti éppen a legkétesebb pillanatokban". Az természetes, hogy Ottinger távozott — írta a belügyminiszter — hiszen csak meggyőződését követte; Csány azonban meggyőződése ellenére cselekednék, ha lemondási szándékát fenntartaná, hiszen ilyen módon „éppen azon kötelességét nem teljesítené, minek nemteljesítését nevezett vezérőrnagyban helyteleníti". Majd arról írt, hogy Csány Dráva menti tevékenysége „a mi reménységünk volt", s ismételten kérte, hogy „segítsen megmenteni a hazát, mert az valóban veszedelemben van". 31(i Kossuth augusztus 14-én reflektált Csány lemondására, s ő is arra szólította fel, hogy „ne hagyja el a hazát, s maradjon a helyén, amott a Drávánál". Azt természetesen Kossuth igen jól tudta, hogy a sorkatonaság magatartása miatt Csánynak ez a lépése teljesen indokolt volt. Éppen ezért írta többek között „Epurálni kell: Kegyelmednek, mint kir. Biztosnak joga van azt, ki áruló vasra veretni és statárium elébe állítani — ha Isten fia is. Tegye, ne várjon, ne kérdezzen senkit, támaszkodjék saját energiájára, belátására, hazafiságára". 317 31j KLOM XII. 708. sk., SZIÖM VII. 373. L. még: Urbán 1986/a. 453. sk., 559. 3tü OL Jtím. ELn. 1848:723. Vö. : Barta 50., Aradi 51. A kormány reagálásáról Csány lemondásával kapcsolatban Barta István a következőket irta: „A minisztérium tagjai különböző érzelmekkel fogadták Csány lemondását. Batthyány miniszterelnök korábban sem lelkesedett túlságosan Csány megbízatásáért, az ő poétikájának vonalába nem nagyon illett bele az erélyes kormánybiztos Kossuth politikáját szolgáló tevékenysége. Tudta Csányról, nogy Kossuth feltétlen luve, s néhány esetben már kifejezést is adott nemtetszésének amiatt, hogy Csány a „szolgálati út" megkerülésével egyenesen Kossuthhoz fordult kívánságaival vagy panaszaival". (Barta 49.) Állítása bizonyítására hivatkozik Batthyány július 19-i es augusztus 11-i már említett leveleire, amelyekben valóban szó van a „szolgálati út" megkerülésének problémájáról, ezt azonban Batthyányval nem elsősorban Csány és Kossuth kapcsolata feletti nemtetszése íratta, sokkal inkább az, hogy ragaszkodott hozzá: a parlamentáris kormányrendszer alapeszméje a gyakorlatban is érvényesüljön. A probléma részletes kifejtésére itt nincs lehetőség (1. ezzel kapcsolatban Urbán 1986/a. 270. sk., 282., 294. sk.), Batthyány augusztus 11-i levele azonban egyértelműen mutatja, hogy a miniszterelnök is fontosnak tartotta, hogy a királyi biztosi tisztéről Csány ne mondjon le. Igaz, augusztus 10-i levelének kézhezvétele után Batthyány valóban leírta a Barta István által idézett mondatot: „Bízván hazafiságában, felteszem önről, hogy legalább is addig nem fogja elhagyni helyét, míg materialis időnk nem lesz azt legalább félig-meddig betölthetni"; ezek a sorok azonban egyáltalán nem igazolják azt a feltételezést, mintha a kormányfő örült volna Csány távozásának. Azt természetesen nem tudjuk (Széchenyinél sincs erre vonatkozóan utalás), hogy az augusztus 12-i miniszteri tanácsülésen Csány lemondása miatt volt-e vita, és ki mifyen álláspontot képviselt, a határozatot azonban Batthyány elnöklete alatt az egész kormány jóváhagyta, és Szemere is a kormány egészének álláspontjaként tolmácsolta augusztus 12-i levelében a biztosnak; teljesen megalapozatlannak tűnik tehát Bártanak az a feltételezése is, hogy a határozatot Kossuth és Szemere „erélyes" fellépésére voltaképpen Batthyány ellenében fogadta el a mi_ nisztertanács. 317 KLÖM XII. 722. sk. Vö. : Barta 50. sk.
