Kossuth kormánybiztosa, Csány László 1790-1849 - Zalai Gyűjtemény 30. (Zalaegerszeg, 1990)

II. Szőcs Sebestyén: Csány László kormánybiztosi tevékenysége 1848. áprilisától szeptember végéig

magyar koronától való elszakadásába is beletörődve.

277 A minisztertanács augusztus 27-én erre vonatkozóan félreérthetetlen határozatot hoz, s szeptember 2-án zárt ülésen a képviselőház elé terjeszti az ügyet. A képviselőház az előterjesztést egyetértéssel fogadta, és kimondta ,,a horvát—szlovén nemzet" megbízottaival való tárgyalás szükségességét.

278 Az augusztus 27-i határozatról augusztus 31-én Kossuth tájékoztatta a királyi biztost, és utasította, hogy ebben a szellemben keresse a horvátokkal a tárgyalás, illetve a megegyezés lehetőségét.

279 Csány, aki a horvát kérdés megoldását már évek óta az egyik legfontosabb politikai feladatnak tartotta, egy július 5-én kelt levelében Batthyánynak fejtette ki azt a véleményét, hogy a megnyíló népképviseleti országgyűlésnek minden más kérdés tárgyalása előtt a horvát—magyar viszonnyal kell érdemben foglalkoznia.

280 Hogy milyen elképzelései voltak a megoldást illetően, ebből a levélből nem derül ki, viszont szorgalmazza ugyanitt az önálló, kizárólag a magyar kormánytól függő katonai erő megteremtését, ami a horvát nemzeti mozgalommal szembeni aktív fellépést éppúgy involválhatta, mint az esetleges agresszió elhárításának egyedül hathatós biztosítékát. Az a tény azonban, hogy a kormány tagjaihoz írott leveleiben Csány oly sokszor és oly szenvedélyesen követelte a védelemre való minél hatékonyabb felkészülést, de soha nem szólt arról, hogy a magyaroknak kellene támadást indítaniuk Horvátország ellen, feltehetően nem csupán „reálpolitikai" meggondolásainak köszönhető, hanem annak a mélyebb meggondolásnak, hogy a statusquo a horvát—magyar viszonyt illetően sem megváltoztathatatlan, és ennek is elérkezett az ideje. Látszólag ellentmond ennek a feltételezésünknek az az Eötvös József vallásés közoktatásügyi miniszterhez írott augusztus 8-i levele, amelyben Muraköznek a zágrábi egyházmegyétől való elcsatolását, és a szombathelyibe való bekebelezését javasolta. Ezt azzal indokolta, hogy a horvátországi klérus Magyarországra nézve „mindig a legveszedelmesebb felekezés volt", és úgy látta: ha a a horvátországi papság nem talált volna és nem találna a muraközi papságban támaszra „úgy korántsem fokoztatott volna fel annyira vakmerőségük".

281 A javaslatban a magyar érdekek védelmének a szándéka elvitathatatlan, de elvitathatatlan az a szándék is, hogy a két országot lehetőleg szeparálják egymástól, még ha ez a szeparálás egyelőre csupán egy speciális és kevésbé jelentős területen valósul is meg. Csány augusztus 8-i levele kétségkívül összefüggésben volt azzal a Palóczy László miskolci képviselő által július 26-án előterjesztett javaslattal, hogy „a zágrábi püspökséghez tartozó, s Magyarországban levő egyházi kerületek a zágrábi püspöknek . . . egyházi hatósága alól . . . felmentessenek".

282 A képviselőház augusztus 3-án tért viszsza a kérdésre, s a minisztérium által hozott intézkedéseket tudomásul vette.

283 A kormány Eötvös augusztus 31-én kelt, Csányhoz intézett levelé277 L. ezekre röviden: Barta 41., Gergely 1987/a. 394. 278 A fentiekre 1. többek között: Beér—Csizmadia 213., 215., 216.. 681 sk., KLÖM XII. 805. sk., SZIÖM VII. 386., 387. Vö.: Barta 65. sk., Spira 1959. 346. sk. 27I

'KLÖM XII. 853., sk. Vö.: Barta 64. sk. 280 OL Me. 1848:377. Vö.: Urbán 1986/a. 489. 281 A levél fogalmazványát 1. : OL Csány ir. Nem iktatott fogalmazványok. 282 Beér—Csizmadia 170. Vö.: Nóvák 45. sk.