Kossuth kormánybiztosa, Csány László 1790-1849 - Zalai Gyűjtemény 30. (Zalaegerszeg, 1990)
II. Szőcs Sebestyén: Csány László kormánybiztosi tevékenysége 1848. áprilisától szeptember végéig
tésében Csány részletesen beszámolt a miniszterelnöknek ezekről a jelenségekről, s jelezte, hogy ezt a folyamatot nem lehet feltartóztatni. Ezért kérte Batthyányi, hogy találjon a kormány valamiféle hathatós megoldást az őrvonal megerősítése érdekében. 270 A Dráva-vonal júliusi állapotát ismertetve szóltunk azokról a sorkatonai alakulatokról is, amelyek Csány rendelkezése alatt álltak; és említettük, hogy a biztos egyik legnagyobb gondja ezeknek a csapatoknak a magyar kormánynyal szembeni illojalitása volt. „Teljesítenie kell[ett] — írja ezzel kapcsolatban Barta István — a teljhatalmú kormánybiztosnak azt a feladatát is, amely a francia forradalom biztosainak példája nyomán Kossuth előtt lebegett, amikor megbízatásának határait megvonta; biztosítania kellfett] a forradalmi önvédelmi harc sikerének elengedhetetlen feltételeként a civilhatalom, a magyar minisztérium teljes befolyását a katonai vezetésre". 271 Csány természetesen tisztában volt azzal, hogy ez a megbízatásával járó egyik legnehezebb feladat. Ezért is ragaszkodott ahhoz, hogy katonai parancsnokká Franz Ottingert nevezzék ki, mert remélte, hogy baráti kapcsolatuk következtében megfelelő befolyást tud gyakorolni a tábornokra politikai kérdésekben is. Ez és a kormánytól kapott ama felhatalmazása, amely nemcsak az alacsonyabb beosztású sorezredi tisztekkel, de a főparancsnokkal szemben is az ő számára biztosította a végső döntés jogát a stratégiai kérdésekben is, elegendő biztosítéknak tűnt a sorkatonai alakulatok kézbentartására. Minél nyilvánvalóbbá lett azonban az a tény, hogy Jellacic a dinasztia hatalmi érdekeinek védelmében tevékenykedik, úgy vált a magyar ügy szempontjából egyre megbízhatatlanabbá a sorkatonaság. Jellacic teljes biztonsággal számíthatott és számított is a „fekete sárga érzelmek" felülkerekedésére; így érthető, hogy a drávai táborba érkező Ottingerrel azonnal felvette a kapcsolatot, és személyes találkozásra hívta meg Varasdra. Ottinger Csány tudtával és beleegyezésével augusztus elején elment a találkozóra; majd Horvátországból történt visszatérése után a védősereget állomáshelyeiről eltávolítva, azt az őrvonal mentén szétszórta, a sorkatonaság egy részét a délvidéki táborba irányította át, illetve rendeletet bocsátott ki a sorkatonai egységek parancsnokaihoz, hogy „ha az ellenség . .. átjönne a Dráván . .. vonuljonak vissza a nélkül, hogy fegyvereiket használnák". Csány ez utóbbi rendelkezésről hivatalos tájékoztatást nem kapott; erről a Muraközben tett szemleútja alkalmával a Miklós huszárezred őrnagyától, Bubna gróftól értesült. 272 De nemcsak a főparancsnok egyre nyilvánvalóbb árulása okozott gondot a biztosnak, kénytelen volt például a Hardegg vasasok, valamint a Kress könnyűlovas ezred őrvonalon levő alakulatait is átvezényeltetni a hátországba, nehogy támadás esetén ezek a csapatok átálljanak az ellenséghez. A Vukovárott állomásozó János főherceg ezredbeli dragonyosok és a Zanini ezredbeli gyalogosok pedig minden ellenállás nélkül vonultak vissza a Szerem megyébe bevonuló két századnyi határőr elől, s árulónak bizonyult a katonai szempontból oly fontos eszéki vár őrségének 270 Barta 82. sk. 271 Uo. 44. 272 A fentiekről 1.: Barta 44. sk, a varasdi látogatásról és az ezt követő eseményekről: Nóvák 53. L. még: Aradi 51.
