Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 28. (Zalaegerszeg, 1989)

Molnár András: Kísérlet Csányi László perbefogására

észrevételeit (1837: 1603. sz. határozat) melegítette fel (érvelésében, hangnemében megmaradt a korábbi szinten). A törvénytelennek nyilvánított vizsgálat lefolytatásának megakadályozására a vármegye semmit sem tehetett.

2;i A megye egységes állásfoglalását gátolta az a körülmény is, hogy az 1837. szeptember 25-én tartott tisztújításon „az akkoron szabadelvű, utóbb túlzó párt hatalomra vergődvén, a véleményben ellentétben álló egyéneket a hivataloskodhatásbul kizárván, maga elvbarátait hivatalnokoknak megteremtette."

27 A véleménynyilvánítástól e tárgyban amúgy is tartózkodó mérsékeltek, Csányiék pártjának tisztválasztási győzelme után még inkább elfordultak a szabadelvű megyevezetéstől — a január 15-i megyegyűlés „gyászos" eredményéhez tehát egyfelől a megtorlástól való félelem, másfelől a megye hatalmi megosztottsága vezetett. Közben Csányi ellen nemcsak Zalában, de Baranyában, Somogyban és Vasban is vizsgálatot folytattak, és az ezekről érkező hírek aggodalommal töltötték el a zalai ellenzéket: „Baranyában már vallások történtek, és igen nyomósak Csányi ellen."

28 A költő Kisfaludy Sándor értesülései szerint négy baranyai, és néhány somogyi ül. vasi tanút hallgattak ki, s a „Baranyaiak, mint (közhír szerint) kémek igen terhelik őtet."

2!l A zalai vizsgálatot 1837 januárjának végén folytatta le Hertelendy Imre főszolgabíró. Kilenc tanút hallgatott ki, közülük hárman (Zalabéri Horváth János cs. kir. kamarás, Horváth Vilmos táblabíró és báró Putheány József) Csányinak mind magánéletében, mind politikájában közeli barátai voltak. Hertelendy Károly volt alispán és országgyűlési követ, Bogyay Lajos, Farkas Károly, Forintos György volt szolgabírók és táblabírák viszont kifejezetten politikai ellenfelei: ők alkották a zalai mérsékelt szabadelvűek (később konzervatívok) vezérkarát (és ők maradtak alul Csányiékkal szemben az 1837-es tisztújításon is).

:i0 Mivel Bezerédy Miklós hahóti apát is konzervatív nézeteiről volt közismert, „pártatlan" tanúra egyedül csak Fiiszár György kollátszegi apát személyében számíthattak, így a Csányival szemben ellenséges többség vallomása kedvezőtlennek ígérkezett. A baljós előjelekkel induló vizsgálat 1838. január 31-én zárult, 18 oldalas jegyzőkönyvét február elején mutatták be a megye közgyűlésén.

31 Az ellenzék megkönnyebbülten vette tudomásul, hogy Csányit senki sem terhelte vallomásában. Jogosan bosszankodhatott viszont a konzervatív Plánder Ferenc (akiben az ellenzék Csányi egyik feladóját sejtette): „Csányi Lászlónak féktelenségét nem gátolják, s annak, s barátainak kedvéért hamis bizonyságtétellel lelkeket terheli. Máris némelyek Csányi László uram részére rossz vallomást tettek, mivel amit hallottak, úgy mint hallották, megvallani 20 ZmL. Kgy. jkv. 1838: 1. 2/ ZmL. A zalai cs. kir. Megyehatóság iratai. Megyefőnöki elnöki iratok. Folyamodá. sok 1849/50. Csík Boldizsár önéletrajza. 28 ZmL. Séllyey cs. lt. Csertán Sándor S. Elekhez. Apáti, 1838. január 22. 2!) Gálos Rezső: Kisfaludy Sándor hátrahagyott munkái. Győr, 1931. Kisfaludy S. levele Fáy Andráshoz („Sümegben, febr. 6-án, 1838.") 512. p. 30 A tisztújítás jegyzőkönyve: ZmL. Kgy. jkv. 1837: 2177. 31 ZmL. Kgy. jkv. 1838: 256. a vizsgálati jegyzőkönyv másodpéldánya elhelyezve: ZmL. Acta Congr. 1838. 256. (Beadatott: 1838. febr. 14.)