Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 28. (Zalaegerszeg, 1989)
Horváth D. Tamás: Lichtenvolner Ferenc keszthelyi ácsmester családja és gazdálkodása a XIX. század első felében
A nyomdaalapítási terv azonban nem válhatott valóra. Az 1795. május 4-i közgyűlés résztvevői további szigorításokról értesülhettek. Az uralkodó ragaszkodik a könyvnyomtatás engedélyének privilégiumához „. .. mint a királyi könyvek bizonyítják, a Könyv Sajtót emelni Szabad nem lévén a következtetésekre nézve, melyek a Sajtó Szabadságábul Származnak..." 27 . S hogy is kaphatott volna nyomdaengedélyt az a rebellis megye, amelynek a sajtószabadságra vonatkozó feliratára még két év múlva is dörgedelmes kioktatás érkezik: ,,. . . észrevevén azt, hogy az könyvnyomtatásnak dolgát az Országos Ki Rendeltségre bízta ; Eö Felsége Kegyelmes akarattyának hozzá járulásával, Kinek az Könyveket vizsgálni, azoknak kinyomtatását meg engedni avagy megh tagadni Királyi Hatalmában áll, ezen tettét az Vármegyének állítván, hibásnak és egyszersmind vétkesnek is lenni nyilván kinyilatkoztatja nem különben . .. azon rendelését is hogy a Vármegyék állapotjának öszve szerkesztésérül szólló kirendeltségnek munkája 100 példázatokban Ki nyomtattassanak és a Vármegyékkel Közöltessenek teljességgel helyben nem hagyván, az után a főbb Rendeléseknek szorosabb megh tartására utaséttya ezen Vármegyét. . ," 28 . A megye tudomásul veszi a rendreutasítást. (A nemesség többségénél ekkor már nyoma sincs az évtized elejei forrongó hangulatnak — a reformpárti kisebbség pedig azzal van elfoglalva, hogy tisztázza magát a jakobinus vád alól.) A haladó gondolkodású nemesség 1797. áprilisában még egyszer nyíltan kiállt az udvar ellen, amikor szót emelt a nemesi felkelést elrendelő parancs ellen. Az udvar ezt követő vizsgálata nyomán Festetics Györgyöt megfosztották kamarási méltóságától, Spissich Jánost pedig felmentették alispáni hivatalából. A konzervatív erők tehát felülkerekedtek. A könyvnyomtatás ügye egy ideig lekerült a közgyűlések napirendjéről. A királyi akarat az egész országban érvényesült. A nyomdaalapítások elé igen szűkre szabott korlátokat emeltek. Egy 1806. március 18-i rendelet szerint a nyomdaengedélyeket az ország és vidék pontos szükséglete szerint kell kiosztani, s számukra ha nem feltétlenül szükséges ne gyarapítsák, ellenkezőleg,!^ lehet csökkentsék. 29 A Helytartótanácsnak néhány évig nem volt különösebb gondja a zalai könyvkiadással. (Mindössze egy esetről tudunk, amikor is 1799-ben a keszthelyi revizor jelenti, hogy a „Gott ist die reinste Lieben (Isten a legtisztább szeretet) c. mű nyolc példányát Földesi István helyi könyvkereskedésében tiltott könyvként lefoglalta. 30 Persze a szigorú rendelkezések ellenére sem volt teljes egészében tisztázva a nyomdai privilégiumok átruházásának a joga, s továbbra is előfordult, hogy a megyék királyi engedély nélkül állítottak fel nyomdákat, sőt néhol a cenzúrázás jogát is maguknak tartották fenn. Zala sem mondott le végérvényesen nyomdaalapítási terveiről, de a helytartótanácsi engedélyt már nem igyekezett megkerülni. 1813. június 30-án kelt kérvényében a következőképpen 27 ZML. Közgy. jgyk. 1795. máj. 4. 151—152. p. 28 ZML. Közgy. jgvk. 1796. aug. 17. 96. sz. 29 SASHEGYI: i. m. 372. p. m Megbíráltak és bírálók: A cenzúrahivatal aktáiból (1780—1867.) (Vál. sajtó alá rend. MÁLYUSZNÉ Császár Edit). Gondolat, 1985. 332. p.
