Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 28. (Zalaegerszeg, 1989)
Horváth D. Tamás: Lichtenvolner Ferenc keszthelyi ácsmester családja és gazdálkodása a XIX. század első felében
Zala vármegye közigazgatásának a vezetése ebben az időben a Spissich János alispán köré csoportosult, reformpárti, többségében szabadkőműves elveket valló nemesek kezében volt. A széles látókörű Spissich (Hajnóczy József jóbarátja) hamar felismerte a könyvnyomtatás jelentőségét. 1790-ben, frissen választott alispánként azonnal gondoskodott arról, hogy a megye meglehetősen radikális országgyűlési követutasítását magyar nyelven kinyomattassa 15 . A hely nélkül megjelent kötetet valószínűleg a budai Egyetemi Nyomda adta ki 1(! . (Egyébként ugyanebben az évben megjelent egy másik zalai nyomdatermék is, koholt nyomda- és kiadóhely megnevezéssel 1 '. A kiadvány szerzőjét valószínűleg szintén a zalai szabadkőművesek között kell keresnünk.) Itt kell közbevetőleg megjegyezni, hogy a zalai nyomdászat múltja nem azonos a megyei könyvkiadás múltjával. Mert, bár 1817-ig nem működött nyomda Zalában, azért a századfordulón, illetve a XIX. század első évtizedeiben számos olyan kiadványról tudunk, amely Zalában élő szerző munkája. (Gondolok itt Pálóczi Horváth Ádámra, Pethe Ferencre, a Georgikon tanáraira, Kisfaludy Sándorra, az 1807-ben Bécsben kiadatott tisztiszótárra stb.) Nem is szólva arról, hogy a nagyműveltségű mecénás, a Keszthelyen élő Festetics György támogatása nélkül hány kiadvánnyal lenne szegényebb a korszak szellemi élete (gondoljunk itt például a szintén zalai születésű Batsányi támogatására, vagy a Péteri Takáts József által szerkesztett Magyar Minerva köteteire stb.). Mindezeket figyelembe véve könnyen belátható, hogy a felvilágosodás eszméivel „megfertőzött" zalai reformerek (akik önálló nyomda létesítésének szükségességét fontolgatták) milyen felháborodással fogadták I. Ferenc korlátozó rendeleteit. A cenzúrát szigorító helytartótanácsi rendeletet az 1793. október 10-i megyei közgyűlésen ismertették 18 . Az uralkodó — arra hivatkozva, hogy a nyomdaengedélyezés királyi jog — betiltotta az engedély nélküli magánnyomdákat, s azokat, akik a rendelet ellen vétenek, megfenyegette az 1599-i 45. törvénycikk szerinti fiskális akcióval, azoknak pedig akik ilyen nyomdát lelepleznek, 200 arany jutalmat ígért. A jutalmat még azokra is kiterjesztette akik azelőtt ilyen nyomdáknál alkalmazásban álltak. Mindazon „. . . mesteremberek pedigh, akik a nyomtatáshoz kívántató betűket csinyálták, vagy ezzel kereskednek tilalmaztassanak, hogy a privilégiait nyomtatókon kívül sen,5 Az 1790-ben Budán, Szent-Iván'havának hatodikára rendelt, 's kezdődött és 1791dik Esztendőben, Posonyban, Böjt-más' Havának tizen-harmadikán végeződött Magyar Országi Nagy gyűlésnek, folytáról tett jelentő tudósítása nemes Zala Vármegye küldöttjeinek, Japprai Spissich Jánosnak egyéb-aránt első vice ispánynak, és Sárdi Somsich Lázár királyi tanácsos, és a nemes vármegye tábla-bírájának: Zala-Egerszegen, a Szent-György' Havának ötödik napján tartott közönséges Gyűlésnek alkalmatosságával. Nyomtatott 1791. Esztendőben. (Hely nélkül) 32. p. 1U Erre vonatkozóan ld. Zala Megyei Levéltár (továbbiakban ZML) közgyűlési jegyzőkönyve (közgy. jgyk.) 1791. május 20. 44. sz. 17 Címe: A vallás dolga Zala vármegyében a mostani időfordulatban. Nyomtattatott ez okos Jámborságnál, 1791. Zalaegerszeg, 19. p. A kiadvány rövid bevezető szövegét Pálóczi Horváth Ádám írta. A szöveg kétharmada a vármegyei közgyűlési jegyzőkönyvben is. 18 ZML. Közgy. jgyk. 1793. okt. 10. 79. sz.
