Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 28. (Zalaegerszeg, 1989)
Gyyulai Ferenc: A honfoglaló magyarság gabonatermesztése II.
lent, vagy ,kását'/' Tegyük hozzá, hogy a kölesből általában kása-ételek készültek. 5 A köles nem kíván feltétlenül ekés földművelést, de jó magágyat követel. A gyomok azonban könnyen elnyomják. Termesztése tehát nagyfokú termelési tapasztalatot és megfelelő talajmechanikai munkát igényel. A köles földeket a nomád népességek sem hagyhatják őrizetlenül, mert a jóízű gabonát a növényevő emlősök lelegelnék. A köles magja apró és szinte a talaj felszínén kicsírázik. Kalásza sarlóval igen könnyen levágható, s már ütögetésre kihull szemtermése. Mind takarmánynak, mind emberi táplálék készítésére kiválóan alkalmas. Főzve kásának, zúzott magját péppé keverték, majd megsütve lepénynek készítették el. A lepényt váltotta aztán fel később a búza. az árpa, a rozs lisztjéből készített kenyér. A köles szó okleveleinkben először 1138-ban fordul elő. (i 1962-ben pedig ,,Kewlestharlo*' helynevet említik. 7 Semmiképpen sem érthetünk egyet GAÁL Lászlóval, aki szerint a nyomásos gazdálkodás kialakulása előtt a X.—XII. században hazánkban a legfontosabb gabona a köles volt.* Ebből a korból származó régészeti-növénytani leletek cáfolják ezt a nomád életmód továbbélését feltételező elméletet. Sokoldalúan bizonyítható (lásd később), hogy a X.—XII. században — sőt azt megelőzően is az ősmagyaroknál — a búza és árpa már fontos termesztett növények voltak. Az árpa (Hordeum sp.) Az árpa is — mint azt a régészeti leletek bizonyítják — a Kárpát-medence legkorábbi kultúrnövényei közé sorolható. !) Tőlünk keletre Dél-Türkmenisztán vidékén az időszámításunkat megelőző évezredekben már termesztették. 10 Termesztésére Attila udvarában járt Priskos rhetor leírásából is következtethetünk. Az árpa ismeretét — miként azt bolgár—-török eredetű neve is mutatja — keletről hozták magukkal őseink. BARTHA Antal szerint eleink a kétsoros árpát (Hordeum distichon L.) termesztették." Leleteink azonban arra utalnak, hogy a négysoros árpát (Hordeum vulgare L.) 12 és a hatsoros árpát (Hordeum vulgare L. convar. hexastichon (L.) ALEF.) |:J is termesztették. « LAKÓ GY. 1971. 370—371. 5 A magyarság 1945-ig gyakran élt vele. Ma csak ritkán kapható a piacon, így pl. 1985 őszén hántolva lehetett kapni a nagykanizsai piacon (SÁGI Károly szíves szóbeli közlése). (1 MOLNÁR N. 1961. 8. 7 SZAMOTA I.—ZOLNAI GY. 1902—1906. 533. 8 GAÁL L. 1978. 59. !i Már a neolitikumban termesztették hazánk területén (P. HARTYÁNI B—NOVÁKI GY.—PATAY Á. 1968. 10—11.). 10 Hordeum distichon L. szemtermései Csagüllü-ből (i. e. VI.—V. évezred), Hordeum vulgare L. convar. hexastichon (L.) ALEF. szemtermései pedig Altün-ből (i. e- IV. évezredő ismertek (LISZITCINA, G. N. 1978. 92). 11 BARTHA A. 1968. 86. 12 P. HARTYÁNYI B.—NOVÁKI GY.—PATAY A. 1968. 51. 13 GYULAI F. 1986.
