Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 28. (Zalaegerszeg, 1989)
Kapiller Imre: Sümegi tűzvés
Március 17-én Sümeg, 20-án Kisapáti, április 23-án Lesencetomaj, június 3-án Bisztrice, 8-án Légrád, 13-án Rendek, 16-án Gyulakeszi, 18-án Kapolcs, 23-án Gelse, augusztus 1-én Komárváros, 3-án Mindszentkálla, 8-án Dörögd, 9-én pedig Homokkomárom vált kisebb vagy nagyobb részben a tűz martalékává. A gyulladásokból származó kár eseteként — a mai szemlélő számára is — óriási volt. Épületek, gazdasági eszközök, bútorok, ruhák, termények, állatok, sokszor egy egész élet munkája vagy generációk egymást követő sora által felhalmozott értékek váltak semmivé órák alatt. Kanizsán például 1793. április másodikán elpusztult 11 polgár teljes vagyona, ugyanakkor leégett a ,,Görög Oskola és Templom" is. A keletkezett kárt utólag 32 524,— Ft és 33 krajcárra becsülték/' A keletkezett incendiumok kapcsán a vármegye minden esetben vizsgálatot indított, megállapítandó a tűz keletkezésének körülményeit, illetve a keletkezett károk mérékét. Hasonló módon járt el a vármegye a sümegi tűz esetében is. Egy hónappal a vész után április 16-án és 17-én Horváth Ferenc főszolgabíró és Fényes János esküdt folytatták le a vizsgálatot. 5 Erről jelentésüket május 6-án terjesztették a közgyűlés elé. A beszámolóból szomorú kép rajzolódik elénk. A keletkezett kár olyan nagymérvű, hogy hozzá hasonlót a vármegye eddig még nem tapasztalt. Jellemző, hogy Vályi András — a mintegy két évtizeddel később megjelenő munkájában — a város leírásakor szükségét érzi említést tenni az eseményről: „Szerentsiteleníttettek lakosai 1779-dikben á tűz áltól, minthogy a városnak csak felső sarka maradott volna épségben.. . " 6 A tűz lefolyása A vizsgálat során tíz szavahihető tanút — köztük a város öreg bíróját — hallgatták ki a megyei tisztségviselők. E szerint a tűz március 17-én délelőtt 10 óra körül keletkezett, amikor is ,,Varga Savanyó János, másképpen Maserkóp nevezetűnek háza farazattya gyulladt ki." A városban aznap vásár lévén — sok idegen volt. Varga Savanyó házában is voltak szálló idegenek, mint a ,,Sághi Helységbül való mészáros", egy asszony és négy férfi Battykról, Végedről pedig két legény. Ők részben marhákat hajtottak a vásárba, mások vásárolni akartak. A házban —• mint a tanúk egyöntetűen vallják — tűz a konyhában sem volt. A vizsgálatnak sem sikerült kideríteni, hogy mitől gyulladt meg a ház. A környékbeliek és a vásárba feljött nép hiába sietett a „tűzi veszedelem ellen megszerzett csákjákkal, lajtban való vízzel, kapákkal" segíteni, mert mire az oltáshoz kezdtek volna, másik három—négy ház is égett. „Fél óra alatt majd az egész város tűzbe volt, úgy, hogy a Tettes N. Vármegye nagy magos, tagos és vastagon náddal megh födött quartély Házában kapott, az meghgyulladván a vásárban lévő sátorok, s más közelben lévő Házakban kapván, a minőmű lajtorják voltak, csákiák, bőrkánnák, laitban víz a városon, azokkal akarták a tüzet csillapítani, de csak annyi 4 ZML. IV. 1/b. 1798. szeptember 17. No. 119 1. Erről lásd: Lendvai Anna: Tűzvész és tűzvédelem a 18. századi Nagykanizsán = Zalai Gyűjtemény 18. 157—168. p. 5 ZML. IV. 1/b. 1779. május 6. No. 41/98. G Vályi András: Magyar Országnak leírása. Buda 1799. III. k. 291. p.
