Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 28. (Zalaegerszeg, 1989)
Szántó Imre: A keszthely-környéki hegyközségek kialakulása
A vidék nem maradt hosszú ideig Lakosok nélkül: az elűzött vagy menekülő jobbágyság visszaszivárgott, amint távolabb érezte a török pusztítás veszélyét. S amikor menekülnie kellett a török elől, akkor sem ment messzire. A még most is élő szájhagyomány szerint kiszaladtak a szőlőhegyre. Ott a háborús idők miatt már évek óta nem metszették a szőlőt, amik aztán úgy elsűrűsödtek, hogy jó búvóhelyet biztosítottak a menekülteknek. 8 A dolgozó népnek a szülőföldhöz való ragaszkodását mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy a megpróbáltatások hosszú évtizedei ellenére is szívósan igyekezett kitartani földjén. Az „élő" falvak, mezővárosok lakói a maguk használatába fogták a munkáskéz nélkül maradt szántóföldeket, kaszálókat, réteket és szőlőket. A „dolgozó" helység így lassanként magába olvasztotta a közelében elterülő lakatlan területeket. 9 Az állandó portyáknak kitett keszthelyi városlakók egy része a török becsapások elől menedéket nyújtó hegyvidékre húzódott. „Boldogult elődeink, hazánkat. . . dühöngve pusztító háborúkor a városból az országútban fekvő, látszatosabb helyről futottunk a kevésbé kinéző és így nem oly veszélyes szőllejékhez" — emlékeztek vissza maguk a késői utódok is. lf) Ezek a szőlők „részint a városban, részint Faludon, Diáson, Vonyarczon és Tomaj on" terültek el." Minthogy a borfogyasztás jelentős volt, a szőlőművelés igen jól jövedelmezett. A bor ára a 17. századi árdepresszió korában sem szállott alá. A Balaton-felvidék lábánál elterülő terasz talajviszonyai kiválóan alkalmasak szőlőtermelésre. De Zala megyében nemcsak Badacsony környékén, hanem már a középkorban a Zala vízének Türjétől le egészen Zalaapátiig terjedő mindkét oldalán végighúzódó dombvidéken és Keszthely környékén is élénk szőlőtermelés folyt. 12 A cserszegi szőlőhegyet megemlíti egy 1628. évi okirat. 13 Gyenesdiáson az egyik pince mestergerendája a bevésett 1644. évszámot őrzi. 1 ' 1 1654-ben a tomaji „kőháton" szerzett több jobbágy egy-egy szőlőt 50 forintért. 1 ' 1698-ban Tomaj elöljárói mentek ki, hogy a „Kestel-tomaji határban levő Bükköd (ma Biked) nevű szőlőt" hegyvám alá fölvegyék. 16 8 Füssy Tamás: A zalavári apátság története. A pannonhalmi Szt. Benedek-rend története. VII. Bp., 1902. 369. Miután a törökök 1568-ban teljesen elpusztították (Zala-) Apátit, a megmaradt lakosok a szőlőkben, még inkább az erdőkben kerestek menedéket.: Uo. 633., 138. sz. oki. (1568. jún. 15.) 9 Szántó Imre: A végvári redszer kiépítése és fénykora Magyarországon 1541—1593. Bp., 1980. 45. 10 Magyar Országos Levéltár (a továbbiakban : OL) Festetics család Levéltára (a továbbiakban: FCsL) K. i. 1354-b. 36. 253/842. sz. Ici. Sándor Pál: A jobbágybirtok történeti statisztikai vizsgálatához 1786—1853. Történeti Statisztikai kötetek. Szerk.: Ember Győző. Bp., 1961. 7. 11 OL Lad. HH. No. 6. Conscriptio inclyti Comitatus Szaladiensis 1715. 12 Vö. Takács Árpád: A szőlőtermelés történeti földrajza. Bp., 1942.: Holub József : A bortermelés Zala megyében 1526 előtt. Különnyomat a Göcseji Múzeum jubileumi emlékkönyvéből. Zalaegerszeg, 1960. 181—182.: Feyer Piroska: A szőlő- és bortermelés Magyarországon (1848-ig). Bp., 1981. 84. 13 Bontz József: i. m. 1896. 382.: Vajkai Aurél: Cserszegtomaj. Bp., 1939. 4—5. 14 Uo. 15 Bontz József: i. m. 1896. 382. 16 Uo.
