Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 28. (Zalaegerszeg, 1989)
Kiss Gábor: Németh László (1930—1988)
zükben cipelve) vitték a letéti ládákat a könyvekkel, kölcsönöztek a petróleumlámpa fényénél, aludtak a tanítónál vagy parasztházban (mert egy nap alatt nem mindig tudtak megfordulni). Ezt a munkát nem lehetett félszívvel csinálni — de aki végigcsinálta, az egész életére elkötelezte magát e hivatás mellett. Az ifjú könyvtáros jól vizsgázott a nehéz években: 1957-ben igazgatóvá lépett elő. Ehhez azonban magasabb képesítésre volt szükség — beiratkozott hát az ELTE történelem-könyvtár szakára, s megküzdve a mindennapi problémák visszahúzó ballasztjával, sikeresen diplomázott. Eközben fordult érdeklődése a művelődéstörténet irányába. Első publikációja a Magyar Könyvszemlében jelent meg 1958-ban. (A tudós könyvtárossal, Jakab Gézával közösen írt kis tanulmány a reformkori zalai könyvtár-szervező mozgalom történetét tárja fel.) A tudományos kutatás ,,édes mérge" mindörökre beleivódott — ahogy ideje-ereje engedte, mindig belefogott egyegy új vállalkozásba. Szöveggyűjteményt szerkesztett a Tanácsköztársaság zalai sajtójából; tanulmányt írt a megye felszabadulás utáni könyvtári történetéről; részt vett a (sajnálatosan félbemaradt) Göcseji Helikon, majd a Zalai Gyűjtemény szerkesztésében, az „Élni emberül" c. munkásmozgalmi lexikon munkálataiban; sajtó alá rendezte a Magyar Irodalomtörténeti Társaság 1984. évi vándorgyűlésének anyagát (A nő az irodalomban); 1986-ban pedig együtt szerkesztettük a Pais Dezső összes zalai tárgyú publikációját tartalmazó „Pais Dezső és a szülőföld" című kötetet. Örök bánata maradt, hogy a tudósi munkára milyen kevés ideje jut — a megyei könyvtár és a tanácsi könyvtári hálózat rengeteg gondja-baja nem egy, de több egész embert kívánt. Ö pedig sokat, túl sokat vett magára. Részt vett a tanácsi könyvtári hálózat kiépítésében, a helyiség — állomány — szakembergondok megoldásában; az új megyei könyvtár tervezésében-szervezésében (ő is megvívta a közművelődési dolgozók don quihote-i harcát a „nektek ekkora is jó lesz" szemlélettel); igyekezett jól képzett könyvtárosokat biztosítani a mind bonyolultabb feladatok ellátására. A könyvtáraknak ugyanis új kihívással kell szembenézniük: az egyre fokozódó információéhséggel. Ennek megfelelni pedig csak nagyarányú korszerűsítéssel lehet — elengedhetetlen az állomány szerkezetének megváltoztatása, gépesítés, szakemberek átképzése, új szolgáltatások bevezetése. S mindezt az egyre fokozódó gazdasági nehézségek közepette kell végrehajtani, örökös küzdelemben a pénztelenséggel, a rendkívüli mértékű fluktuációval, a megkésettségből fakadó időzavarral, az értetlenekkel és a gáncsoskodókkal. A nem egy emberre szabott igénybevétel lassan felőrölte erejét — több súlyos műtéten esett át. Kétszer sikerült talpra állnia — a rák alattomos támadását nem sikerült kivédenie. Főnök volt — a szó régi, patriarchális értelmében. Könyvtárosok légiója dolgozott a keze alatt — támogatta szakmai fejlődésüket, segített magánéleti problémáik megoldásában. Nehéz volt búcsút venni tőle; az együtt kezdett munkát most már nélküle kell folytatnunk, de a tőle elvárt hozzáértéssel, alapossággal, szakmai tisztességgel, így lehetünk méltók emlékéhez.
