Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 28. (Zalaegerszeg, 1989)

Orbán Sándor: A paraszti érdekvédelem felszámolásának része a mezőgaz-

Ugyanakkor a hatalomban bekövetkezett fordulat után az is szándékában állott az MDP-nek, hogy egy a dolgozó parasztság egészét felölelő szervezetet hozzon létre. „Komoly vonzóerőt a dolgozó parasztság szervezetlen tömegeire az jelnetene, ha egyetlen nagy dolgozó paraszti tömegszervezetet létesítenénk a falun" — állott a PB később nemkülönben átmeneti érvényűnek bizonyuló, 1948 szeptemberi állásfoglalásában, amelyben viszont annál eltökéltebb volt az az elhatározás, miszerint „minden egyéb paraszti tömegszervezetet — Parasztszövetség, különböző érdekképviseletek — meg kell szüntetni". Ekkorra tehát, ha maradt is szóban valami belőle, már alapvetően más tartalmat és célt hordoztt a védelem fogalma. Többé már nme a dolgozó parasztság és a hatalom viszonylatában tartották azt szükségének, hanem — mint az MDP egyesülési programnyilatkozatában is állott — „a falu kizsákmányoló elemeivel szemben" vagy szélesebben: „a város és a falu kizsákmányoló rétegeivel szemben". A dolgozó parasztság védelmének eme egyoldalú, ugyanakkor a kizsákmányolás veszélyét az osztályharc éleződésének sztálini felfogás szerinti eltúlzása jegyében sorra olyan lépéseket tettek, amelyek már a teljesebb érdekvédelem felszámolására irányultak. Ha ez az érdekvédelem „átértelmezését" jelentette, akkor a következő értelmezési „csúsztatás" a szervezeti lépések ideológiai alátámasztásában, magyarázatában állott. Ennek során talán az a vita volt a legfeltűnőbb, amely Veres Péter: „Paraszti jövendő" c. könyve 1948 nyáreleji megjelenése nyomán a szerző által tartósnak hitt paraszti kisgazdaság és „örökparaszt" fogalma körül fellángolt. Joggal feltételezhető, hogy a vita meglehetősen széles és tartós gyűrűztetése nemcsak a dolgozó paraszti érdekek védelmében szüntelen szót emelő Veres Péter és a parasztpárt, sőt egyáltalán a paraszti pártok politikából való kiiktatását segítette, hanem egyszersmind kapcsolódott azokhoz a nézeteltérésekhez is, amelyek egyidejűleg az MDP vezetőtestületében is jelentkeztek. Nagy Imrének a kisparaszti gazdaság lehetőségeiről, annak a mezőgazdaság általa lassúnak elképzelt szocialista átszervezéséhez való viszonyáról, az „örök parasztságról" képviselt, egyes részleteiben helytelen álláspontja — ha valamivel később is — éppen úgy sommázó elutasításban részesült, mint a „Paraszti jövendő"-ben vallott nézetek. Míg ezek azonban még hosszú időn át olyannyira a párt belső ügye maradtak, hogy a „jobboldali opportunista elhajlással", a ..kisárutermelő parasztság érdekeinek", sőt a kulákság, a kapitalizmus védelmezésével vádolt Nagy Imrét, miután önkritikát gyakorolt, nemcsak KV tagságát tarthatta meg, de a kormányban is tárcát kapott, addig Veres Péter „narodnyik" nézeteit nyilvánosan és úgy vitatták, hogy cáfolásukra sikerült még a parasztpárt, sőt a kisgazdapárt több jeles vezetőjét is mozósítani. A Függetlenségi Népfront megalakulásával a két paraszti pártnak a politikából való kiiktatása, elsorvasztása annak ellenére hamar megtörtént, hogy azok megújultak és elfogadták a szocialista fejlődés perspektíváját. S hogy mindez mennyire kapcsolódott az előkészítést szolgáló vitákhoz, jól látható egyik 1949 tavaszi MDP határozatnak a csaknem egymás mellett álló felszólításából. Míg az egyik attól óvott, nehogy a kulákok a „Független Kisgazda Párt és a Nemzeti Paraszt Párt kereteit felhasználják önálló demokrácia-ellenes politikájukra", a másik arra biztatott, hogy „Balmazújvároson harcot kell