Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 28. (Zalaegerszeg, 1989)
Gyimesi Sándor: Az iparosítás Délkelet-Európában az I. világháború előtt
felhasználásban, s a visszafizetések terheinek belső piacot szűkítő, hazai felhalmozást megcsapoló hatásában. A növekedés tényezői között tarthatjuk számon a vállalkozói készséget és az ipari termelésben való jártosságot is. Külső tényezőknek ebben is nagy szerepe van országainknál ,de különböző módon. A függetlenség elnyerése előtt a balkáni országok szellemi-gazdasági elitjének jelentős része élt külföldön. Már a nemzetállam születésénél gyakran szerepet vállalva, az önállóság megvalósulása után sokan hazatértek. Csakhogy míg Szerbiában és Romániában inkább a hatalmi elitben foglaltak helyet, addig Görögországban a kereskedelmi-vállalkozói szférában vállaltak jelentős szerepet. Bulgáriába inkább ipari jártassággal, rendelkező emberek tértek haza s vándoroltak ide később is Macedóniából magasabb kereset reményében. A külföldről érkező vállalkozók így Romániában és Szerbiában jutottak nagyobb szerephez. A külföldi eredetű szakképzett ipari munkaerő szintén ezekben az országokban volt jelentős. Szerbiában például a szakmunkások fele volt külföldi. Romániában ez az arány kisebb volt, de egyes iparágakban elérhette az egyharmadot. A világgazdaságba való betagolódásnak feltétele volt a modern tömegszállítás rendszerének kiépítése is. Görögország számára ezt a tengerhajózás jelentette, a többieknek a vasút. Ez utóbbira jelentékeny ipar épülhet, de országainkban ez is csak korlátozottan jelentkezett. Az ok kettős: egyrészt a viszonylag szerény méretek: a területre vetített vasútsűrűség az iparosodott országokéhoz képest csak egynegyed-egyötödös értéket értek el. Másrészt külföldi érdekeltségben épültek és nem annyira országaink bekapcsolását, mint a Balkánon át a Közel-Keletre vezető tranzitvonalak kiépítését célozták. A későn iparosodó országoknál gyorsító, sőt feltételekeket pótló szerepéről szaktak beszélni. A negatív oldalt figyelmen kívül hagyva — utaltunk rá a kölcsönöknél — két területet emelnénk ki, ahol pozitív szerepe lehetett: a vámpolitikát és az ipartámogató törvényeket. Az 1890-es évektől a balkáni országok a kész és félkésztermékekre védővámokat vetnek ki. Ez azonban nem következetesen iparvédő. Egyrészt a félkészterméket jobban sújtotta, másrészt nem voltak elég magasak, különösen ha a valutáris ázsió mérséklő hatását is figyelembe vesszük. Egyedül Románia valósított meg olyan vámpolitikát, amely mellett egyes ágazatokban (cement, papír, cukor) importpótló iparosítás indulhatott meg. Ipartámogató törvények meghozatala közös vonása államainknak az 1880-as, 1890-es évektől, leggyengébben Görögországban, legerősebben ismét Romániában. Románia a vámpolitikánál említett importpótló iparosítást szerencsésen tudta ezekkel tovább erősíteni, a többi országokban hatásuk alig volt. Az iparosítás lehetséges ösztönzőit mintegy leltárszerűen áttekintve, vessünk most egy pillantást az előzményekre. Annál is inkább, mert a nemzeti függetlenség elnyerését megelőző korszakot egyértelműen negatívnak szokták tekinteni, s az iparosítás kapcsán alig esik szó gazdasági örökségről. Pedig a kérdés összetettebb. A Török Birodalom egy olyan gazdasági keretet formált, ahol a gazdaság szálai az egész keleti Mediterráneumot behálózták, s ide kapcsolták a Balkánt is. E kapcsolatrendszernek legalább is három elemét kell megemlítenünk. Egyik a mediterrán—francia gazdasági kapcsolat, amely az