Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 28. (Zalaegerszeg, 1989)

Czigány László: Adatok a katolikus egyesületek zalai történetéhez a két világháború között

CZIGÁNY LÁSZLÓ: ADATOK A KATOLIKUS EGYESÜLETEK ZALAI TÖRTÉNETÉHEZ A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT Az egyházpolitikai küzdelmekben vereséget szenvedett katolikus egyház arra kényszerült, hogy megújítsa társadalomszervező tevékenységét. A kiútkeresést példázza a világnézeti alapon szervezett katolikus politikai tömegpárt (Katholikus Néppárt) megszervezése, a század elején pedig a keresztényszocialista szervezkedés. A politikai, világnézeti és gazdasági jellegű fellépés mellett az egyház fontosnak tartotta a katolikus hitélet (templomépítés, igehirdetés, országos katolikus nagygyűlések . . .) megszilárdítását, fellendítését. Ez az utóbbi, a katolikus élet belső megújulása lényegesen eredményesebb volt a katolicizmus politikai és szociális indítékú szervezkedésénél. A két világháború közötti időszak egyik sajátossága a katolikus egyház megújult közéleti tevékenysége. A megújulást bizonyítja — az országot átfogó plébániai szervezet mellett — a szerzetesek létszámának növekedése, valamint a régi, de főleg az újonnan életre hívott katolikus egyesületek gyarapodása és működése. Ezek az egyesületek társadalmi rétegek szerint és nemenként szerveződtek, mert az egyház a társadalom minél nagyobb tömegét akarta befolyása alá vonni. Ezt a célt szolgálták a hitvédelmi, a missziós, a szociális egyesületek, a diákszövetségek, a keresztényszocialista mozgalmak, majd a hivatásrendi szervezetek. A társadalomszervezést a katolikus iskolaügy és a sajtó tette teljesebbé.

1 Az egyesületek sokfélesége és magas számuk miatt (Zalában a Belügyminisztérium által láttamozott alapszabályok alapján több mint húszféle egyesület mintegy háromszáz helyi csoportja működött) nem törekedhetünk a teljes bemutatásra.

2 Az a célunk, hogy röviden ismertessüjk a zalai szervezeteket, közöljük az alapszabályukban megfogalmazott céljukat. Dolgozatunk az egyesületeket egyrészt formájuk, másrészt társadalomszervező munkájuk alapján cso1 Gergely Jenő: A politikai katolicizmus Magyarországon (1890—1950) Kossuth, Bp. 1977. 301. 1., Gergely Jenő: A keresztényszocializmus Magyarországon 1903—1923. Akadémiai, Bp. 1977. 357. 1. és Szántó Konrád: A katolikus egyház története II. k. Ecclesia, Bp. én. 935. 1. című művek alapján. 2 Ez a szám jóval több volt, mivel minden plébánia keretében működött hitbuzgalmi egyesület — külön a férfiaknak, a nőknek, az ifjaknak és a gyermekeknek —, és ezek az egyesületek nem voltak belügyminiszteri engedélyhez kötve, elegendő volt az egyházi engedély is.