Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 28. (Zalaegerszeg, 1989)
Halász Imre: Adatok a Zala vármegyei református népiskolák helyzetéhez a Bach-korszak idején
HALÁSZ IMRE: ADATOK A ZALA VARMEGYEI REFORMÁTUS NÉPISKOLÁK HELYZETÉHEZ A BACH-KORSZAK IDEJÉN (1849—1859) Zala megyei egyházkormányzat Zala vármegye református népessége a Dunántúli Református Egyházkerület három egyházmegyéjéhez tartozott, néhány község az Őrségi, a Balatonfelvidéki népesebb református települések a veszprémi, míg a Dél-Zalában található egyetlen református gyülekezet a belső-somogyi református egyházmegyéhez tartozott. A pontos kerülethatárokat nem lehet megvonni, mert az 1834-es és 1846-os felmérés összevetése azt bizonyítja, hogy a gyülekezetek körzethatára, s ezzel együtt az egyházmegye határa rugalmasan változott, ha egy községben — ahol addig nem volt református népesség — egy református család letelepedett és felvette a kapcsolatot a lakhelyéhez legközelebb eső lelkésszel, így olyan községek is kerülhettek az egyházmegyéhez, melyek korábban — protestáns lakosok hiányában — soha nem tartoztak az egyházmegyéhez. Ez a rugalmas változás természetesen csak a filiákra vonatkozik, és nem vonatkozik a gyülekezetek templommal, iskolával, lelkészi- és tanítói lakkal ellátott központjaira, amelyek természetesen állandóan ugyanahhoz az egyházmegyéhez tartoztak. A korabeli egyházkormányzati terminus technicus három fogalmat különböztet meg egy gyülekezetnél: anyaegyházat, leányegyházat és fiókegyházat. Az anyaegyház a templommal és iskolával ellátott központ; a leányegyház az, amelyben van templom, de nincs lelkész, iskola és tanító csak a legritkább esetben van; a fiókegyház annyiben különbözik a leányegyháztól, hogy nincs természetesen iskolája sem. 1846-ban az egyházkerület tájékoztatására valamennyi egyházmegye elkészítette saját egyházkormányzati kimutatását, ez az egyetlen részletes kimutatás, amely teljes a XIX. század közepéről. Változás annyi történt, hogy 1 A református iskolaügyre vonatkozó iratok rendkívül hiányosan maradtak fenn. A canonica visitatiók legnagyobb része elkallódott, összeírás kizárólag a népiskolák felmérése céljából nem található, sem az egyházmegyei, sem a Zala Megyei Levéltárban. Az adatok nagy része esetlegesen előkerült, sokszor egyedi adat, melyekből messzemenő következtetéseket nem lehet levonni, itt mindössze a sok helyen előforduló adatok minél teljesebb összegyűjtésére törekedhettem. Itt mondok köszönetet a Dunántúli Református Egyházkerület Tudományos Gyűjteményei igazgatójának, KÖVY Zsolt tiszteletes úrnak, kinek rendkívül önzetlen segítsége nélkül ezen szórványos adatok összegyűjtését nem tudtam volna elvégezni.
