Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 28. (Zalaegerszeg, 1989)

Molnár András: Kísérlet Csányi László perbefogására

olyanokat, kik készek elvállalni a küldetést —, minthogy múltkor is sokan elmenő szándékjokat ki, némelyik pedig ki nem jelentvén, elmaradtak. Az [ötödikre:] Tanúnak Chernél Ignác, Baranyai József, és Halasy Ignác táblabíró urakat nevezi. Kilencedik tanu Forintos György táblabíró úr, 48 éves, rfómai] kfatolikus], Kisgörbői lakos, szokott módon meghiteztetvén, az érdekelt kérdőpontok közül vallotta: Az [elsőre:] A múlt 1837-ik [esztendjei szeptember h[óna]k 25-ik, s azt követő napokban Zalaegerszeg mezővárosban, Zala vármegyében tartatott tisztújító széken, és közgyülekezetén a tanu jelen volt, annál fogva a [másodikra:] bizonyos tudománya szerint vallja, hogy azon kegyes intéző levélnek, mely a vármegyék küldöttjeinek Pozsonyba leendő öszvejöveteleket tiltja, felolvasása után legelőször felszólamlott Deák Ferenc táblabíró úr, ki valamint mindig, úgy akkor is a törvényben gyökerezett, s azokból felhozott okokkal gyámolított előadással fejtegette a tárgyat, de eldöntésére véleményt nem adott, és az elhatározást az egész közönségre bízta. Ezután szólottak még ugyan e tárgyban Csányi László, Hertelendy Károly táblabíró, Horváth János és Inkey Imre kamarás urak, mégis Dőry Imre táblabíró úr, kik közül Deák Ferenc, és Csányi László uraknak előadásaikra, mint elsőben szólókra figyelmezvén csak jobban a tanu, minő beszédeket tettek a többiek, arra nem emlékezik. A [harmadikra:] A 2-ik pontban megnevezett szónokoknak minden egyes kifejezéseket a tanu, azokrul megfeledkezvén, elbeszélni már nem képes. Csányi László úr előadása tartalmát akkor is jól felfogván, igaz lélekkel vallja, hogy egész beszédje egyedül annak megmutatására volt intézve, miképpen a fejedelem királyi széke elejbe választmány által több megyékkel egyesülve folyamodni vétkes tett nem lehet, csak azért is. hogy mint egyesek, úgy a nemzet sérelmeinek s panaszainak meghallgatása, s megszüntetése minden fejedelemnek egyik legszebb hivattatása, ezen tekintetből tehát, de még a megye elébbi végzéséhez a következetesség fenntartása céljábul is a választmány elküldését pártolta. Továbbá letett hite szerint vallja a tanu. hogy Csányi László úr beszédje folytában a kérdőoontban kitett ezen szavakat, hogy a „legvérengzőbb Tyranus alatt sem történtek olyanok, mint amelyek ezen szelídnek, és felvilágosodottnak kigúnyolt 19-ik században történnek", teljességgel nem mondotta, de ezekhez hasonlót sem mondott, sőt egész beszédje folytában „Tyranusról" nem is emlékezett, sem a kormány tetteit „cégéres cinkosságoknak" nem nevezte, mit azon okból is erősíthet a tanu. hogy azon közgyűlésben közel ülvén, minden szavaira ügyelt. Különösen pedig szinte letett hitére vallja azt is, hogy a fejedelem személyét, kit a kormánytól teljesen megkülönböztetett Csányi László úr, valamint a kérdésbe vett beszédében, úgy máskor is mindenkor szentnek és sérthetetlennek tartván, eránta a legnagyobb hódolattal nyilatkozott. A [negyedikre:] Hogy a küldöttségnek elmenetelét makacsul vitatta volna Csányi László úr. azt a tanu letett hite szerint teljesen tagadja, azt adván okul, hogy bár a küldöttség elmenetele eránt ismételve szólott, s beszédében, mire a tanu" igen jól emlékezik, nyilván kijelentette, hogy senki sorsának kerekébe vágni nem akar, s azért véleménye elfogadására senkit erőltetni nem kíván. Jól emlékezik a tanu arra is, hogy Csányi László úr az önként vállalkozóknak