Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 28. (Zalaegerszeg, 1989)
Hudi József: A balatoni fürdőkultúra a reformkorban
egészségesek nyilván rá sem hederítettek az orvosokra és vígan úszkáltak a kellemes vizű Balatonban akár félőráig-óráig is. A balatoni fürdést ebéd követte akár már déltájban, majd ki-ki szabadon tölthette idejét egész délután. Az idősebbje szunyókált, a középkorú férfiak a kártyaasztal mellett ütötték el az időt, a fiatalok a környéken kirándultak vagy éppen a délutánt is fürdésre fordították. A nők általában zárkózottabban éltek, sokan még az ebédet is a szobájukban fogyasztották el. Akinek kedve támadt, 1847-ben már a vitorlás fedélzetén élvezhette a szép kilátást. A „Himfy" egy matrózzal és egy evezősfiúval szelte a habokat Tihany felé. De csónakot is bérelhetett, mert a Horváth-ház felügyelője, Franz Alfonzo kikötőt is bérelt az apátságtól, hogy a vendégek számára lehetővé tegye a csónakázást. Délután öt óra tájban ismét megélénkül a sétatéri élet: itt az esti ivókúra ideje, rázendít a zenekar, s húzza egészen fél nyolcig, amikor a kutat lezárják, s megkezdik a palackok töltését, amely munka reggelig tart. A vacsorát az éttermekben táncmulatság zárja, amely olykor éjfélig is eltart, jó alkalmat adva az eladófélben lévő lányoknak és újra házasságra lépni kívánó özvegyeknek az ismerkedésre. 02 3.3. A jürdőhelyi társadalom. A fürdőt az 1780-as évekig főrendiek nemigen látogatták. A törzsközönséget ekkor, s később is a „középosztálybeliek'* alkották: vármegyei birtokos köznemesek, tisztviselők, uradalmi tisztek, értelmiségiek, városi polgárok és kereskedők. A reformkorban már a társadalom széles rétegei képviselték magukat. Egy azonban bizonyos: a köznép, a környező parasztság nemhogy ekkor, még századunk elején is idegenkedett a Balatontól, s csak aratás idején fürdött meg benne. A melegfürdő magas árai miatt volt elérhetetlen számára. De a savanyúvizet hidegen gyógyszerként, sőt bort helyettesítő italként előszeretettel fogyasztották. Távolabb, a zánkai közbirtokosság által épített fürdőháznál, melyben a fürdés jóval olcsóbb volt a füredinél, biztosan megfordultak a kisnemesek mellett parasztok is. 63 A kortársi irodalomból számos írást választhatnánk ki, amely a fürdőhely társadalmát igyekszik bemutatni. Van közöttük humoros hangvételű, amely a vendégeket úticéljuk szerint osztályozza, s úgy találja, hogy ide főként azok jönnek, akik unatkoznak vagy házasodni akarnak. 0 ' 1 De van szociográfiai pontosságú látlelet is, amely a fürdőhelyi társadalom szerkezetében a rendi elkülönülést tartja a legjellemzőbb vonásnak, öt társadalmi csoportot különböztet 62 Haraszti Samu: Fürdői kalandok. = Életképek 1843. II. k. II. f. 104—119., valamint Csatáry: i.m. 243—246., Tanárky: i. m. 253—255. 83 Arra vonatkozóan, hogy bor helyett is szívesen fogyasztották a savanyúvizet, egyetlen példa: 1785-ben Mencshelyen a katonai felmérésre itt tartózkodó katonai és megyei kiküldötteket savanyúvízzel kínálták. 1785. május 20-án azt írta a nemesi község bírája a számadáskönyvébe, hogy a „titulált Uraknak számokra Kovács Ferenc Füredről egy hordó savanyó vizet hozott." = VeML V. 363. Mencsehely nemesi község levéltára. Bírói számadáskönyv 1785/86. 1785. május 20. A vizet 2 nap alatt elfogyasztották, mert 22-én még egy hordóval hozni kellett. A savanyúvizet valószínűleg borral keverve itták. A zánkai közbirtokosság által bírt vérkúti fürdőről Bencze: i. m. 14. 84 Csatáry: i. m. 631—634.
