Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 28. (Zalaegerszeg, 1989)

Orbán Sándor: A paraszti érdekvédelem felszámolásának része a mezőgaz-

ORBÁN SÁNDOR: A PARASZTI ÉRDEKVÉDELEM FELSZÁMOLÁSÁNAK RÉSZE A MEZŐGAZDASÁG TÖMEGES ÁTSZERVEZÉSÉNEK ELŐKÉSZÍTÉSÉBEN (1948—1957) A jelenkorral foglalkozó történetírás -— más diszciplínákkal együtt — számos kérdését vizsgálta az „ötvenes éveknek", a kiváltképpen ez időszak agrárviszonyainak. Utóbbiak talán azért is részesültek több figyelemben, mert a változások az „ötvenes évekhez" képest ezeknél a leginkább szembetűnőek; agrárterületen mérték a legmélyebb pontot, majd itt születtek később a leg­látványosabb sikerek. A különböző feldolgozások ennek folytán, vagy éppen ennek okát magyarázva aztán szívesen helyezték a hangsúlyt a diszkonti­nuitásra, arra, hogy a mezőgazdaság jó két év alatti szocialista átszervezése és az új keretekben kibontakozott örvendetes fejlődése főleg azért volt lehet­séges, mert az MSZMP szakított az 1956-ot megelőző időszak agrárpolitikai felfogásával, valamint gyakorlati módszereivel. Bár a változás, a megújulás ténye alig vonható kétségbe, mégis a disz­kontinuitás csak bizonyos megszorításokkal igaz. Különböző írások, foganta­tásuk szerint maguk is utalnak arra, hogy 1956 júliusa után több eleme is megjelent a későbbi agrárpolitikának, vagy éppen októbert teszik meg fő ré­szesnek az agrárpolitika megújításában. Nem szólva arról, hogy állításaik egyként vitathatóak, a kontinuitásnak más, az agrárpolitika felszínen látható jeleihez képest mindenképpen mélyebben húzódó vonulatai is kialakultak ahhoz, hogy néhány év után ismét és eredménnyel tűzhették napirendre a me­zőgazdaság szocialista átszervezését. E mélyebben húzódó vonulatok, tényezők között is első hely illeti meg a hagyományos paraszti gondolkodási mód, észjárás, egyszóval mentalitás gyors erodálását, szinte teljes átalakulását. A hagyományosnak vagy a hagyomá­nyosságnak az a fogalma, amelybe egykor beletartoztak az egység, az izolált­ság, a patriarchális magatartás jegyei, természetesen a még oly korlátozott hazai tőkés fejlődés viszonyai között is már korábban elvesztette feltétlen ér­vényét. A vizsgált esztendőkben azonban olyan további elemeinek felbomlá­sára is sor került, amelyek — mint pl. a termelés, a piac bizonyos racionali­zálódása, a vállalkozói készség stb. — alapvetően a polgári korszak hozadé­kaihoz számíthatóak. Bizonyos csorbákat ezeken ugyan okoztak már a II. vi­lágháború rendhagyó esztendei, és az 1945-ös forradalmi földosztás nyomán sem csak a tradicionális magatartásforma paraszti bázisa szélesedett, mégis a folyamat igazán viharosan az 1948 őszét követő nyolc évben haladt előre.

Next

/
Oldalképek
Tartalom