A dél-dunántúli aprófalvak és szórványok település- és társadalomtörténete - Zalai Gyűjtemény 27. (Zalaegerszeg, 1987)

C-szekció - Pálné Kovács Ilona—Rechnitzer János: A vonzáskörzetek hierarchiájának és társadalmi—gazdasági szerkezetének modellezése

a térség gazdaságának kooperációja stb. Ezek a faktorok egyértelműen érvényesülnek a centrum vonzáskörzetének szerkezeti vizsgálatában, kitűnnek azok a települések, település-együttesek, amelyeknek kapcsolatai a központtal már az agglomerálódás jegyeit hordozzák magukban. A hipotetikus vonzáskörzet településeinek átfogó szerkezeti értékelését és fejlettségvizsgálatát a jól elterjedt, többváltozós analízisekkel

5 kívánjuk elvégezni. Ezek a módszerek képesek egyrészt nagytömegű változókat kezelni, másrészt kiforrott eszköztárukkal és elemzési módszereikkel megfelelő eligazítást adnak a hipotetikus vonzáskörzet szerkezeti rendszerének feltárásához. 3. A centrum és vonzáskörzetének strukturális modellezése Az első és második modellezési szakasz lényegében az előkészítést szolgálja. Előkészítést abból a szempontból, hogy kijelölésre kerül az a terület, amelyben a centrum erőforrásai egyértelműen érvényesülnek. Továbbá előkészítés azért is, mert magának a centrumnak, de az erőterének is a legfontosabb számba vehető alkotóelemei kijelölésre kerülnek. A kijelölt és az értékelt erőteret kialakító faktorok, és a centrum erőforrását alkotó, további elemek együttese, és az erőtérben, a vonzáskörzetben meglevő különböző tényezők összessége alkotja a térség folyamatainak és kapcsolatainak leírására szolgáló rendszermodell főbb szerkezeti pontjait. A feltételezésünk alapja, hogy a centrum és vonzáskörzete egy egységes területi rendszert alkot, amely csak a rendszerszemlélet módszereivel tárható fel. A rendszerszemléletnél cél a centrum funkcióinak részletes analízise, a funkciók és az elemek kölcsönös kapcsolati rendszerének feltérképezése, az egyes funkciók kapacitás korlátainak beállítása, és végezetül az egész térség rendszermodellbe foglalása. A rendszermodell öt alrendszert tartalmaz: a gazdasági, a társadalmi, az infrastrukturális, a környezeti és a szabályozási alrendszereket. A gazdasági alrendszer mindazokat a tevékenységköröket magában foglalja, amelyek egyrészt a centrumban és a környezetében folyó termelést, valamint az anyagi javak előállítását jellemzik, mésrészt azokat a produktumokat, amelyek a térség működése, üzemeltetése szempontjából elengedhetetlenek. A társadalmi alrendszer a parametrizálható minőségi tényezőket; a népességet, a munkaerőt és az újratermeléshez szükséges feltételrendszert a többi alrendszeren kívül biztosítja. Az infrastrukturális alrendszerben azokat "a háttér elemeket és tényezőket tüntetjük fel, amelyek az előző két alrendszer működéséhez elengedhetetlenek, azokat közvetítik és tárgyiasult formáit megjelenítik. A környezeti alrendszerben mindazok a negatív és pozitív tényezők jelen vannak, amelyek a munkaerő és a termelés természetes feltételeit hasznosítják, illetve gyarapítják. 5 LACZKÖ L—EXNER H. : A kanonikus korrelációszámítás, mint regionális elemzési eszköz. = Területi Statisztika 1978. 1. sz. 8—21. p.: ANDORRA R.: A faktoranalízis felhasználása a regionális vizsgálatokban. = Területi Statisztika 1979. 1. sz. 8—17. p.