A dél-dunántúli aprófalvak és szórványok település- és társadalomtörténete - Zalai Gyűjtemény 27. (Zalaegerszeg, 1987)

C-szekció - Pálné Kovács Ilona—Rechnitzer János: A vonzáskörzetek hierarchiájának és társadalmi—gazdasági szerkezetének modellezése

A gravitációs modelleket a területi, településhálózati rendszerekben nagy előszeretettel használják fel, hiszen a modellek könnyen kezelhetők, kis ráfordítással látványos eredmény érhető el velük. Ugyanakkor számos problémát, nehézséget vetnek fel, hiszen az alapösszefüggésekben a település tömegének a kijelölésében, meghatározásában számtalan megoldatlan kérdéssel találkozunk. Hazai kutatási gyakorlatban néhány kísérlet történt a gravitációs típusú modellek alkalmazására. Ezek a vizsgálatok is igazolták, hogy ezen modelltípus jól közelíti a hipotetikus vonzáskörzetek kijelölését, kellő támpontot ad a centrum elméleti érvényesülési terének kidolgozásához, kijelöléséhez. A modelltípus összeállításakor, az alkalmazáskor számos elméleti probléma merül fel, így pl. a település tömegének kijelölése, a települések közötti távolság értelmezése, a gazdasági távolság kategóriájának újra-, és átgondolása. A gravitációs modellel feltárt elméleti, vagy hipotetikus vonzáskörzet már egyfajta közelítését adja a centrum erőterének, eligazítást jelent a centrum funkciók működési mechanizmusainak pontos felvázolásához. A modell kidolgozása során tisztázni és egyértelműsíteni lehet azokat a településfunkciókat, mint erőforrás elemeket, amelyek döntően, és hosszútávon behatárolhatják a centrum erőterének alakulását. Ezek az elemek, mint súlyponti, meghatározó tényezők, a modellrendszer harmadik fázisának, a centrum és vonzáskörzetének strukturális modelljében visszatérnek. 2. A hipotetikus vonzáskörzet szerkezete, az övezetek A modellezés következő fázisában már a hipotetikus vonzáskörzet szerkezeti elemzése indul meg. A cél, a feltárt, elméletileg érvényesülő erőtér részletes szerkezeti analízise, az abban levő települések csoportosítása, az azonos és különböző típusok, település formák kijelölése, valamint az összetartozó, azonos fejlettséget mutató övezetek, szintek kijelölése és minősítése. A hipotetikus vonzáskörzet, a centrum erőterének fejlettségi vizsgálatával lényegében szűkíteni kívánjuk a gravitációs modellel kimetszett területet. Hangsúlyt helyezve a közvetlen érvényességi szintek területi kijelölésére, az ezekben meglevő esetleges mellókpólusok és a centrum viszonyára, a közöttük levő differenciák okainak tisztázására, a paracentrumok erőforrás sajátosságait, a szervezeti hierarchiát, az irányítási, felügyeleti viszonyokat az igazgatástudomány tárhatja fel a maga sajátos egyrészt normatív, másrészt az ügyiratelemzéseken nyugvó empirikus eszközeivel. A vonzáskörzet övezeti rendszerének kijelölése, a különböző elhatárolható szintek pontos körülírása elvezethet az egyes településeknél az agglomerációs övezetek feltárásához, az esetleges agglomerálódási folyamat jegyeinek kimutatásához. Az eddigiek során szándékosan tartózkodtunk az „agglomeráció" és az „agglomerálódási folyamat" kifejezések leírásától. A hazai viszonyaink között a klasszikusan értelmezett agglomerációk nem, vagy csak egyetlen esetben, Budapestnél érvényesülnek. Ugyanakkor számos nagyváros körül olyan településfejlődés bontakozott ki, amelyben már megtalálhatók az agglomerálódási folyamat jegyei. Pl. a centrum és környezetének összeépülése, a centrum körüli magas népességkoncentrációk, az intenzíven fejlődő mellékpólusok,