A dél-dunántúli aprófalvak és szórványok település- és társadalomtörténete - Zalai Gyűjtemény 27. (Zalaegerszeg, 1987)

C-szekció - Pálné Kovács Ilona—Rechnitzer János: A vonzáskörzetek hierarchiájának és társadalmi—gazdasági szerkezetének modellezése

össztársadalmikig is preferált jellege miatt, valamint a települések történel­mileg létrejött szerepük következtében centrumokat alakítanak ki. Ezek a centrumok kiemelkednek az adott erőforrások, települések teréből, jellegük, sajátosságuk révén intenzívebb és erősebb, minőségileg eltérő hatást gyakorol­nak a szomszédos településekre és a további, a szűkebb vagy tágabb környe­zetükben levő centrumokra. Kialakul a centrum környezete vagy vonzáskörzete, amelyben a centrum erőforrás elemei erősebb szívást gyakorolnak mint a környezet hasonló ténye­zői. Ugyanakkor nem homogén a környezet sem, hiszen számos elemében, elemcsoportjában minőségileg és mennyiségileg többet nyújthat a centrumnál, illetve pótolhatja, kiegészítheti a központ erőforrásait. Ez a kettősség, a funk­cóik megosztottsága, az erőforrás tényezők állandó változása, ugyanakkor azok kölcsönös feltételezettsége kialakítja a vonzáson és taszításon alapuló kapcso­latrendszert — amelyet a tudatos intézményesítés és a spontán folyamatok együttesen formálnak — a települések között, vagyis az adott társadalmi— gazdasági—feltételeket tükröző centrum erőterét, a vonzáskörzetet. Itt már nem válik el egymástól a centrum és környezete, a kettő egy és ugyanazon rendszer. A fenti, általunk feltételezett elméleti rendszer egy vizsgálati módszer ki­dolgozását teszi szükségessé, hogy a centrum erőtereit, annak szerkezetét, ele­meinek kapcsolatát pontosan feltérképezhessük, és ezzel a különböző típusú és erősségű erőforráspontoknak és azok erőterének modellezésére kísérletet te­hessünk. A vizsgálati módszer egy háromszintű modellrendszert tartalmaz, ezen rendszer elemei egymással kapcsolatban vannak, illetve egymást feltételezik. A modellrendszerben első feladat annak felderítése, hogy a kijelölt cent­rum és a környezetében levő más centrumok között milyen erősségű kapcso­latok vannak. A centrum elméleti, hipotetikus erőterének a feltárását követi az erőtér-analízis mint második lépés. Az erőtér szerkezeti, övezeti rendsze­rének megismerése után befejező lépésként már a centrum erőforrás rendsze. rének feltárása, kapcsolatai jellemzőinek feltérképezése és az erőtérben ér­vényesülő hatásainak rendszerszemléletű modellezése zárja a vonzáskörzetek kutatását. Kövessük végig tagonként a modellrendszert! 1. A vonzáskörzet hipotetikus behatárolása A gondolatmenetünkből következik, hogy a centrum funkciórendszere és működési tere, valamint az erőtere több, más jellegű, és erőforrású centrum együttes hatásának következtében alakul ki. A vonzáserősség mérésénél ada­lékot szolgáltatnak például a térség tanácsai közötti kapcsolatok tartalmi és intenzításbeli sajátosságait feltárni kívánó igazgatástudományi vizsgálatok. En­nek az erőtérnek, vagyis a centrum-hatás elméleti érvényesülésének kijelölé­sére gravitációs modellt^ kell alkalmaznunk. 4 NIJKAMP P.: Reflections on gravity and entropy models. (Regional Sciense and Urban Economics, 1975. No. 2. 203—225. p.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom