A dél-dunántúli aprófalvak és szórványok település- és társadalomtörténete - Zalai Gyűjtemény 27. (Zalaegerszeg, 1987)

E-szekció - Bíró Friderika: A paraszti életmód Délnyugat-Dunántúlon az

viszonyaira. Ezt a megközelítést indokolja az is, hogy ezekben a községekben, ezekben a kis közösségekben már tulajdonképpen nagyon kevés ember él és nagyon kevés az olyan témakör vagy az olyan tevékenységi szektor, amelyikben ezek a jelenségek vizsgálhatók lennének. Éppen ezért legyen szabad a kutatók figyelmébe ajánlani azt, hogy minél mélyebbre menjenek le a vizsgálatban, szükség esetén családok történetén, emberek életpályáján, egyes házak, telkek történetén keresztül vizsgálva azokat a jelenségeket, amelyek a mai aprófalvas településekre, mai viszonyaik kialakulására jellemzőek. A telekkönyvek segítségével kutatni: hogyan alakult az ingatlanforgalom 100 évre visszamenőleg, visszamenve a kataszterekig; megnézni geneológiailag, anyakönyveket vizsgálva azt, hogy a családok mennyiben mentek, mennyiben jöttek; az a népesség, amelyik ma van ott, családilag mennyire azonos azzal, amelyik 100 esztendővel ezelőtt ott volt? Ugyanazok a családok viselkednek-e ugyanígy, mint a 100 év előttiek, vagy pedig az újonnan jöttek egy magukkal hozott magatartást plántálnak be egy adott környezetbe és adott feltételek közé? Szóval: ezeknek az így feltárt általánosabb jelenségeknek az egyedi sorsokra, családi sorsokra, egész kis csoportok sorsára és fejlődésére való rávetítését a további kutatásokban nagyon lényegesnek tartom. Önéletrajzok íratása emberekkel, elmondott életsorsoknak, pályáknak, családi sorsoknak magnószalagra vétele: azt hiszem az aprófalvak kutatásában itt kaphatunk nagyon sok hasznos adatot, információt. Ugyanakkor azt is meg kell mondani, hogy nagyon fontos az is, hogy e kutatások megfelelő, szilárd forrásbázisra, forrásanyagra épüljenek rá; ezért van szükség az alapvető statisztikai forrásanyagoknak mintegy állványzatként való „felhúzására", azután fog kiderülni, hogy azok a vázak jók-e, vagy sem. Ha már egyszer felraktuk a falakat és összedől az egész, kiderül, hogy a statisztikában volt hiba — ha nem, akkor használhatjuk továbbra is. Az utolsó kérdés és a hetedik tanulság megvilágítása elmaradt valahol, de ez elég természetes is, hiszen — mint már előbb utaltam rá — a sok szempontú képnek egyes részletei nem fedik le az egész képet. De a probléma azért megmaradt. Érdemes lenne ui. még kikutatni azt, hogy miután már tudjuk, hogy egy ilyen községtől minek az elvétele hat sorvasztólag (az iskoláé, vagy a tanácsé, vagy a körorvosé, vagy a vasúté, vagy az italbolté — azt hiszem azt szokták mindig utoljára hagyni) —, mindezek közül (esetleg rajtuk kívül) ugyanakkor mi az, ami egy községet, egy közösséget évszázadokon át összetartott, összetart, (összetartana) ma is? Ezeket a kérdéseket, amiket mi itt felvetettünk és nagyon szépen megvizsgáltunk, egy kicsit próbáljuk most visszafelé pörgetni. Mi volt az, ami ezeket a közösségeket összetartotta? És hol, és milyen körülmények között következett el az a kritikus pont, amikor ha a struktúrából valamit kihúznak egyszerre az egész összeomlik? Ez abból a szempontból is lényeges, mert akkor meg tudjuk válaszolni: mi az, aminek a visszaillesztése azt a közösséget ismét képes lesz működőképes, szerves, molekuláiban egymáshoz kapcsolódni képes és nem szétbomló közösséggé összeforrasztani. Éppen az ilyen nagyon sokszempontú kutatásnak — mint amit itt a kollégák elvégeztek és ami a szekcióvezetői beszámolókból is kiderült — az útján juthatunk el oda, hogy ennek a kérdésnek a megválaszolását is megkísérelhessük. Hiszen ezek olyan kérdések, amelyek éppen ezek-